Jöhet a soron következő jó erős feketekávé?
Szorongat egy projekt határideje, edzésre visszük a gyereket, rohanunk a szülőire, este főzünk másnapra, a munkaidő vége előtt 10 perccel, a kolléga újabb dossziéhalmazt dob elénk az asztalra, idegesen figyeljük az óránkat, mert… ezért… azért… amazért…
Ilyen lett az életünk. Amikor ágálunk és panaszkodunk, még inkább fókuszba kerül, hogy mennyire terhes ez néha számunkra. Ha már nagyon fáj, akkor bevállaljuk a szembenézést, mert így lesz lehetőségünk arra, hogy kérdéseket tegyünk fel magunknak. Talán elindulhatunk egy másik irányba, amire addig nem gondoltunk.
De kérdeznék valamit! Tudtad, hogy két féle pörgés létezik? Az egyiket mindenki ismeri. Azért pörgünk, mert tele vagyunk energiával..
Mi a másik?
Amikor még óvónéni voltam, nagyon szerettem különféle módszereket kipróbálni és megfigyelni, hogyan fogadják a gyerekek. A felismerések sok újdonsággal leptek meg. Az egyik ilyet szeretném most megosztani veled.
A gyerekek zajossá válásakor, azt hittem, hogy szükségük van a nagyobb térre és a több mozgásra. Gyerünk a tornaterem, vagy fussuk körbe az óvodát. Imádták. Eleinte én is lelkes voltam, de hamarosan észrevettem, hogy ettől még hangosabbak lettek. Ezt, nem értettem. Ekkor próbáltam ki egy gyakorlatot. Halk zenére, néma csöndben végeztünk el bizonyos feladatokat. Az eredmény elképesztő volt. Ettől kezdve, alig vártuk, hogy körbe üljük a szőnyeget. A főnököm, aki rendszeresen bejárt a csoportokba, egyszer megkérdezte, hogy mit csinálok a gyerekekkel, hogy itt mindig olyan nyugalom van?
Ez a történet elárulta, hogy amikor enerváltak vagyunk, arra is gyakran pörgéssel reagálunk.
Ha az ingerültség, a türelmetlenség, az ordítozás, vagy a fel-alámászkálás a kevés energiánk miatt van, akkor a foci vagy egy buli sem adja meg azt a lenyugvást, mint amire várunk? Jogos a kérdés.
A feszültség csak kis időre csendesedik el. Ha nem figyelünk erre, átzuhanhatunk egy még feszültebb, még enerváltabb állapotba. Ördögi kör. Majd kipihenjük? Ne várjuk meg, hogy a kapcsolataink vagy az egészségünk romlása késztessen tettekre.
Biztosítsd a szükséges energiát magadnak! Ne várj arra, hogy a dolgok a fejedre nőjenek. Állj meg, és szentelj időt a lelassulásból eredő erőnek.
Az elem, vagy a bankbetét, jó példa erre. Ha kevés van bennük, nem töltik be a funkciójukat. Akkor pláne nem, ha üresek. Bár ezen változtathatunk, ha veszünk új elemet, vagy pénzt rakunk a számlára. Így működik az életenergiánk is. Azzal a különbséggel, ha ez kimerül, nehéz, vagy lehetetlen pótolni.
Nem kell választanunk a pörgés, vagy a lelassulás között, egyik sem jobb a másiknál. Van saját tempónk, amiben jól érezzük magunkat, és amit általában ösztönösen követünk is. A lényeg, hogy felismerjük, mikor melyikre van szükségünk, és gondoskodjunk arról, hogy kiegyensúlyozzunk a kettőt.
Minél hamarabb értjük meg ezt, annál tovább maradunk egészségesek, testileg, lelkileg és mentálisan is.