Jöhet a soron következő jó erős feketekávé?
Mert az élet nem áll meg! Szorongat egy projekt határideje, a gyereket edzésre visszük, megint szülői értekezlet lesz, főznünk kell másnapra, mert valaki ételérzékeny a családban, a kolléga újabb dosszié halmazt dob elénk az asztalra, a munkaidő vége előtt 10 perccel, rohanunk, mert mindjárt zár a bolt…
Ilyen lett az életünk. Ha ágálunk és panaszkodunk, akkor csak még inkább fókuszba kerül, hogy mennyire terhes ez néha számunkra. De nem baj, ha szembesülünk ezzel, mert lehetőséget kapunk arra, hogy kérdéseket tegyünk fel magunknak, és elinduljunk egy olyan úton, amire addig nem gondoltunk.
Mindig tevékeny ember voltam, nem szerettem a semmittevő helyzeteket, a nyugdíjra is csak legyintettem, mert tudtam, hogy akkor sem fogok leállni.
Tudtad, hogy amikor pörgünk, azt két féle állapotból tesszük? Az egyik, amikor tele vagyunk energiával. Ez evidens. És a másik?
Az óvónőkre sokan mondják, hogy „csak játszik a gyermekekkel”. Ez nincs így. Én például nagyon szerettem módszereket kipróbálni és megfigyelni, hogyan fogadják a gyerekek, és ezek a felismerések nekem felnőttnek is sok tanulságot tartogattak. Az egyik ilyen tanulságot szeretném most megosztani veled.
Amikor a gyerekek zajossá váltak, azt hittem, hogy szükségük van a nagyobb térre és a több mozgásra. Akkor hát gyerünk a tornaterem, vagy egy kör futás az óvoda körül. Imádták. Eleinte én is lelkes voltam, de amikor észrevettem, hogy ettől még hangosabbak lettek, nem értettem. Ezután próbáltam ki egy gyakorlatot. Halk zenére, csöndben és lassan végeztünk el bizonyos feladatokat. Az eredmény elképesztő volt. Ettől kezdve, mindennap már várták, hogy körbe üljük a szőnyeget. A főnökünk, aki rendszeresen bejárt a csoportokba, egyszer megkérdezte, hogy „Andi, mit csinálsz a gyerekekkel, hogy itt mindig olyan nyugalom van?”
Ez olyan kérdés volt, amikor eldöntöttem, hogy komolyan tanulmányozni fogom a lelassulás hatását.
És most árulom el, hogy miért szoktunk még pörögni? Amikor enerváltak vagyunk.
Nem csak én hittem azt, hogy az ingerültség, a türelmetlenség, az ordítozás, vagy a fel-alámászkálás a sok energia miatt van. A gyerekeket is azért futtattam, hogy lenyugodjanak. Sokan pont ezt teszik. Elmennek edzeni, focizni, bulizni… és az ellenkezője történik annak, mint amire vártak.
Persze, hogy jól esik. A feszültség azonban, csak kis időre csendesedik el. Aztán átzuhanunk egy még feszültebb, enerváltabb állapotba, vagy iszonyú fáradtak leszünk. Egy ördögi kör alakul ki. Várhatunk, hogy majd elmúlik, de legtöbbször csak a kapcsolataink vagy az egészségünk romlása lesz az, ami tettekre sarkall.
A fókuszált-energia útja olyan gyakorlatok, szemléletmód és gondolkozás egysége, ami biztosítja a szükséges energiát számunkra. Nem csak akkor, amikor a dolgok a fejünkre nőnek, hanem úgy általában mindig jól jön egy magasabb energiaszint. Meg kell állnunk, és időt szentelni a lelassulás adta feltöltődésnek.
Az elem és a bankbetét is jó példa erre. Egyik sem tölti be a funkcióját, ha kevés van benne, akkor pláne nem, ha üres. Bár ezen változtathatunk. Veszünk másik elemet, vagy pénzt rakunk a számlára. Így működik az életenergiánk is. Azzal a különbséggel, ha ez elfogy, akkor nem tudjuk pótolni.
Nem kell választanunk a pörgés, vagy a lelassulás között, és egyik sem jobb a másiknál. Mindenkinek van saját tempója, amiben jól érzi magát, és amit általában ösztönösen követünk is. A lényeg, hogy egyensúlyozzunk a kettő között. Amikor valamelyik túlsúlyba kerül, legyen eszközünk arra, hogy átbillentsük magunkat.
Minél hamarabb értjük meg ezt, annál tovább maradunk egészségesek, testileg, lelkileg és mentálisan is.