Ne feledd, sosem vagy egyedül!
Szia, szeretettel köszöntelek!
Mesélek róla egy kicsit, hogy kivé váltam az elmúlt éveim alatt.
Sokáig azt hittem, egyszer majd lesz egy nagy pillanat.
Amikor minden összeáll bennem, és végre megérkezem önmagamhoz.
Aztán rájöttem, hogy ez nem egy pillanat…
hanem sok apró, kusza felismerés, amik hol meglepnek, hol csak halkan jeleznek: „Hé… talán máshogy is lehetne.”
Valahogy így indult nálam is.
Nem nagy elhatározással, és nem egy egyenes úton, hanem sok „összekavarodott” érzéssel, amiket, kibogoztam…
És mindig kicsit jobban lettem. Szerettem ezt az érzést.
Hazatalálni. Nem a tökéleteshez, hanem a valódihoz.
Azóta eltelt 26 év. Sok történetet hallgattam. Sok beszélgetésben vettem részt. Sokféle emberrel találkoztam.
Más szavak, más élethelyzetek mutatták meg azt, ahogyan gondolkoznak, éreznek és élnek.
De mindig ugyanaz indította útjára őket: „Valami nem jó. Nem tudom pontosan, mi az. De nem akarom már tovább cipelni. Nem akarok már egyedül lenni vele.”
Én ebben vagyok otthon.
A kimondatlanban. Az elakadásban. A reménykedő, talán már kicsit fáradt történetekben.
Abban, hogy mindig van másik nézőpont – és amikor az megjelenik, egyszer csak tisztábbá válik, ahogyan önmagadra nézel.
És hogy mit csinálok pontosan?
Nem javítalak meg.
Nem mondom meg, mit tegyél.
Kérdezek. Figyelek. Terelgetlek.
Időnként csendben vagyunk, máskor jót nevetünk.
Igen, néha a könnyek is előbújnak.
De megnézünk valamit másképp, hogy azt mondhasd: „Na, így most már jobban érzem magam.”
Egy-két konkrétum:
Személyesen és online is dolgozom. Ahogy szeretnéd.
Szemléletformáló kineziológiai, coaching eszközöket használok, mindig azt, ami épp téged szolgál.
Mögöttem sok év tanulás, változás és gyakorlati tapasztalat áll.
Veled vagyok, amikor szükséged van rá.
Végül, csak úgy, emberként:
Szeretem a reggeleket, amikor még csend van, és van idő lassan mozdulni.
A Qigong és a meditáció segít, hogy az elmém is felébredjen.
Kíváncsian kísérletezem új ízekkel a konyhában, és rajzolok, mert jó „kézzel gondolkodni” vagy egyszerűen csak ellazulni.
Gyerekkoromban sokat sakkoztam a nagypapámmal, és most újra megtalált ez a csendes koncentráció.
Imádok kajakozni, amikor a párommal az áramlással vagy épp ellene evezünk, majd elnyújtózunk a kavicsos parton, megisszuk a kávénkat, és felfedezünk ismeretlen helyeket, csodálva a természetet.
Olyan, mintha egy másik világban lennénk.
A másik nagy kedvencünk a mezítlábas túrázás erdőn, mezőn, réten át.
Szeretem a családi kerti partik hangulatát is, ahol csak úgy együtt vagyunk — ez számomra a legfontosabb!
Mindez könnyedén terelget, és jobban érzem magam, amikor kicsit másképp nézek rá arra, ami történik.
Hiszem, hogy az „aha-pillanatok” nem mindig nagy felismerések — néha csak egy halk belső bólintás, amikor végre valami helyére kerül.
Ha érzed, hogy hív ez a lehetőség, akkor valószínűleg éppen jókor találtál rám.
Keddi levelek, amiket érdemes megnyitni.
Minden héten kapsz tőlem egy izgalmas gondolatot, egy új nézőpontot vagy egy gyakorlatot, ami segít kitörni a régi nézőpontokból.
Inspirációként küldök Neked valós történeteket.
És persze nem maradsz le a legfrissebb programokról sem. Több százan már várják ezt a levelet – te is köztük leszel?
Csatlakozz, ha készen állsz a változásra!
© www.banfiandrea.hu / Minden jog fenntartva 2000 / Adatkezelési tájékoztató