A közösségi oldalakra, lehet hogy csak szórakozásból lépsz fel, böngészgetsz, és töltesz el egy kis időt. Vagy célzottan, a munkád miatt tartózkodsz ott. Mindkét esetben találkozhattál már trollokkal, vagy azokkal a „bátor” kommentelőkkel, aki rejtőzködik, mert pl. egy macska vagy egy avatar a profil képe és neve nincs.
Jól tesszük, ha a negatív vagy romboló hozzászólást töröljük, vagy letiltjuk az illetőt. Vagy mégsem?
Aki önfejlesztéssel foglalkozik, az egy igazi felfedező! Mindig keresi a lehetőségeket arra, hogy mi formálhatja jobbá, gazdagabbá a jellemét. És mi az, ami erre az egyik legkézenfekvőbb és egyben a leghatásosabb mód…? Az, ami éppen történik velünk.
Egyre gyakrabban üti meg a fülemet az a tanács, hogy vegyük körbe magunkat olyan emberekkel, akik emelnek bennünket, és húzzuk meg a határainkat, ha valaki nem illik bele az elképzeléseinkbe. Ez valóban követendő gondolat? Mi van, ha ezt megvizsgáljuk?
Kétféle önismerő van. Aki annak akar látszani, és a felszínen szaladgál, vagy az, aki bevállalja a mélyebb bugyrokat is. Mert ez az út, bizony, tele van nehézségekkel, kihívásokkal és sötét elemekkel is. Ha már a kezdeteknél elismernénk, hogy ez kemény munkával jár, megspórolhatnánk a csalódást. Akkor kezdhetnénk egy megfontolt elköteleződéssel, vagy elismerjük, hogy még nem érdemes belevágnunk.
Ha komoly elhatározással választunk egy egyetemet vagy munkahelyet, tudjuk, hogy nem lesz sétagalopp.
A mély önismeret nem az információk csipegetéséből áll, hanem folyamatos szembenézéssel. Ez pedig strapás. Könnyű pozitívnak, lelkesnek maradni, amikor rendben mennek a dolgok, amikor dicsérnek, bíztatnak, vagy egy halom szivecskét és mosolygós emoji-t kapunk.
De mit teszünk, a negatív kritikával, beszólással, esetleg trollkodással? Folyamatosan látom másoknál is, hogy a hozzászólásokban megjelennek a kritikus hangok. Nem tetszik amit látnak, belekontárkodnak sokszor olyasmibe, amihez nem is értenek, és véleményt írnak. Ha tetszik, ha nem.
No, és pont ezért válhat számunkra kiváló önismereti-színtérré a közösségi média!
25 éve belesodródtam az önfejlesztésbe, bár eszem ágába sem volt ezzel foglalkozni. Nagyon utáltam szembenézni magammal az elején. De idővel mesterekké avanzsálódott minden helyzet, amibe belekerültem.
Bármilyen szituáció jó alapot ad ahhoz, hogy még jobban megismerjük magunkat. Elkerülhetjük, és választhatjuk a könnyebb utat, de akkor az nem önismereti út. A kellemes és kellemetlen oldal ugyanarról szól, ez egy egység.
A határainkkal pedig bánjunk okosan. Döntsük el, hogy mennyit akarunk elviselni a tanulás érdekében, és mikor kell kimondanunk, hogy állj, elég volt?
Ha a negatív kritikát tanítómesterként fogadjuk el, az önismeretünk robbanásszerűn növekedni fog! Ezt garantálom.
És ezzel, messze nem azt üzenem, hogy engedjük meg a trollkodást vagy tűrjük el a rossz indulatú viselkedést.
De ha már önismeret. Miért ne válasszunk az elhatárolódás helyett egy másik reakciót?
Kezdjük azzal, hogy címkézés nélkül olvassuk el a szavakat. Ne kapjon se negatív, se pozitív címkét. Másodszor pedig tegyük fel azt a kérdést, hogy fejlődhetünk-e általa?
Ha a tartalomtól nem is, de attól mindenképpen szinteket léphetünk, amit kezdünk vele!
A közösségi oldalakon bárki megjelenhet, ránk találhat és hozzászólhat a posztjainkhoz. Letilthatjuk, törölhetjük az összes nem tetszőt, vagy megtanulhatunk bánni a nehezebb válaszokkal. (Ez főképp azoknak szól, akik a munkájuk miatt vannak ott.)
Ez igazi kihívás, nagy felelősség, de hatalmas lehetőség is.
A döntés a mienk. Beléphetünk az ismeretlen, homályos és zavaros útvesztőkbe vérbeli ön-felfedezőként, vagy félreállunk és elfogadjuk, hogy ez még nem a mi utunk.
Amennyiben a valódi önismeret elkötelezett híve szeretnél lenni, akkor szívesen segítek! Eszközöket adok a kezedbe, hogy tartalmas fejlődést érhess el. Rád is vár a Best Moment program.