A héten voltunk másodjára orvosnál, a babucink szép, hangos szívveréssel lubickol, mindkét kezét és lábát az égnek tartva! Ma már tíz hetes! 
Nagyon sokat gondolok arra, hogy hogyan is tudnám leírni, ami velem történt Nálad.
Volt egy célom, és szerencsére elég tudatos voltam ahhoz, hogy tudjam, egyedül most nem tudom elérni.
Sokáig toporogtam egy helyben, sokszor állva, és sokszor még vissza is csücsültem. A célhoz vezető úton, mint egy sötét folyosón, te előttem jártál mindig, és felkapcsoltad a képzeletbeli lámpákat előttem, bennem.
És mindenközben a várt csoda úgy kúszott be az életembe, hogy szinte észre sem vettem.
Hálásan köszönöm még egyszer a segítségedet, szükségem volt rá! 
Egy boldog (hamarosan) anyuka