A kineziológiával először Kecskeméten találkoztam.

Semmilyen volt, és semmilyen segítséget nem éreztem. Ha a párom nem talál rá Andira, én sosem ismerem meg a kineziológia áldásos hatásait.

Akkoriban, mikor eljutottam Andihoz, már komoly párkapcsolati gondokkal küzdöttünk. Erre mondják azt, hogy kihűlt, hogy eltávolodtunk egymástól.

Sokat olvastam spirituális könyveket, cikkeket, ismerkedtem különféle módszerekkel, próbáltam megoldást találni a problémáinkra. Ma már tudom, hogy általános megoldás nem létezik, mindenkinek egyéni sorsa van, egyéni buktatókkal, saját tanulnivalóval.

 

Nincs egyetlen recept, ami mindenkinek jó lehetne.

Az első és legfontosabb dolog az volt, hogy felismertük: segítségre van szükségünk.

Egy évig éldegéltünk egymás mellett a csodára várva, hogy valamerre majd csak elbillen a kapcsolatunk, vagy jobb lesz, vagy rosszabb. De aztán Andi segítségével megtanultam, hogy ki kell lépni a komfort zónánkból ha változtatni szeretnénk.

Az oldások során megismertem az összefüggéseket, hogy mi miért történik, hogy a családunk és a gyerekkorunk mekkora hatással van a jelenünkre.

Fél év múlva szakítottunk a párommal. 9 hónapig éltünk külön, ebből 3 hónapig nem tudtunk egymásról semmit, a maradék fél évben, számíthattunk egymásra, mint egy pár, csak épp nem éltünk együtt.

Ennyi idő kellett a felismerésre, hogy nem tudunk egymás nélkül élni.

Arra, hogy nem a tökéletes ember kell, hogy mellettünk legyen, hiszen ilyen csak az álmainkban létezik.

Arra, hogy tudni kell elfogadni egymást, és nyitottá kell válni a problémák megoldására.

 

Mindannyian tele vagyunk félelmekkel.

Van, aki a magánytól fél, van, aki a haláltól vagy a betegségektől, van, aki pedig az elköteleződéstől. Megtanultam, hogy félelmeim megoldása bennem rejlik, csak merni kell leásni a dolgok mélyére. Ma már sokszor felismerem, mi okozza a problémát, és ha el is „kell” mennem egy-egy oldásra, már sokkal könnyebben feloldódnak a félelmeim.

Hálás vagyok Andinak, hogy megmutatta az utat a teljes élet felé, akkor is, ha végigmennem már egyedül kell rajta. Köszönöm! (Dóri)