Amikor az ember életében jelentős változás áll be, képes úgy reagálni, megélni a dolgot, ahogy azt a többség nem érti…vagy nem tud vele azonosulni.
Röviden az én mesém…
18 éves élettársi kapcsolatomnak lett vége idén Májusban.
Ilyen szituációban az emberek nagy része (fogalmazzunk úgy) összeomlik, és magába roskad.
Nekik ez a természetes, így élik meg.
És vagyok én, a kis rész, a kivétel.
Elfogadtam a döntést, megértettem.
És egy percig sem hagytam magamat elindulni a lejtőn lefelé.
Mert nem tehettem meg, mert vannak akik számítanak rám.
És véleményem szerint azzal semennyire sem kerültem volna előrébb….sőt.
Szóval fent a fej, és csak előre.
Ez a hozzáállás, ez a viselkedés sokakban kérdéseket vetett fel, és azt mondták ez nem normális.
Időközben az élet úgy hozta, hogy megismerkedtem egy hölggyel.
Akinek szintén elmondtam a történetemet, és ő is azt mondta, ilyen nincs.
Ő volt az, aki figyelmembe ajánlotta Andreát, és az ő tevékenységét, programját.
Azért éreztem szükségét felkeresni, mert muszáj volt egy olyan személlyel átbeszélnem, kibeszélnem a történteket, aki pártatlan tud lenni.
Egy barát, egy ismerős, egy haver, egy rokon akarva-akaratlanul is részrehajlik, akár egyik, akár másik oldalra.
2022.Augusztus 24.-én találkoztam először személyesen Andreával, és az ő programjával.
Kicsit feszengve érkeztem az első megbeszélt időpontra.
Félve attól, hogy nem fogok tudni úgy beszélni a dolgokról, ahogy azt kellene.
Kár volt.
Már az első alkalommal kaptam tőle pluszt.
Többek között megerősített abban, hogy az én reakcióm az egész kialakult szituációra nem egyedi, ilyen van.
És az első alkalom után már éreztem, megtaláltam a személyt, akivel meg tudom beszélni a történteket!
Hihetetlen nagy köszönettel tartozom neki, amiért sikerült egy olyan irányba elmozdítania, amit magamtól talán nem tettem volna meg.
És köszönettel tartozom a javaslatért, hogy Andrea az én emberem.
Az iránymutatása igazából csak pár mondat volt: “István, törjön ki a komfortzónájából. Mozduljon ki a kis világából, amiben eddig benne volt. Csináljon új dolgokat.”
Ezek a mondatok, egész sor, új dolgot indítottak el:
Elkezdtem edzéseket végezni.
Heti 3 nap, amit azóta is rendszeresen végzek.
Elkezdtem kerékpározni, és az elmúlt kb.2 hónapban már 190 km-t letekertem.
A korábbi 0-hoz képest ez haladás.
Jól érzem magam, mint testileg, mint lelkileg. Meg tudtam nyílni, ki tudtam adni magamból dolgokat.
Andrea javaslatai, tanácsai annyi plusz erőt, energiát adtak.
A negyedik alkalom után úgy éreztem, megvagyok. Rajta vagyok azon az úton, amin lennem kell. És ő volt az, aki elősegített megtalálni ezt.
Mindenképpen keresni fogom, ha az élet úgy hozza.
Ne féljetek segítséget kérni, csak a megfelelő helyen tegyétek!
Egy dalszöveg részlettel zárnám az egészet:
“Amíg van újabb nap,
Amíg a szíved visz.
Nehéz az lehet, de lehetetlen az nincs.
Amíg van újabb nap,
Legyen a fejedben
Lehet, hogy nehéz lesz, de lehetetlen nem.”
(Kowalsky meg a Vega)
Köszönök mindent! Tisztelettel: Jakab István