Segítették azok az őszinte beszélgetések, gyakorlatok, „házi feladatok” amiket kaptam.

A kineziológiai beszélgetések hozzásegítettek, hogy megismerjem, megértsem és elfogadjam magam; és mivel minden ilyen alkalom olybá tűnt, mint egy-egy nyomozás, hallatlanul élveztem is.

Már nem vagyok áldozata a betegségnek, időközben helyére kerültek a lelki sérelmeim, melyeket nem tudtam feldolgozni, visszakaptam az életerőmet.

A kezelés valójában egy nagy tanítás és felismerés volt, mely a testem reakcióinak megértését és pozitív energiával való feltöltését célozta meg.

Amit a legértékesebbnek tartok, hogy megtanított dönteni.

Néhány hónapnyi találkozás elég volt ahhoz, hogy újra boldog lehessek, és korlátok nélkül élhessem az életem tovább, és a szoba négy sarka helyett a világban gyönyörködhessem!