Négy hónappal ezelőtt végigment rajtam egy nagyon intenzív rosszullét. Párommal azt hittük itt a vég. Mentőt hívtunk, kiderült hogy pánikrohamom volt. 

Kivizsgálások tömkelege következett, kiderült, hogy semmi szervi baj, ez bizony lelki eredetű, és ez bizony pánikbetegség.

A rosszullétek csak jöttek és jöttek.  Csúsztam lefelé a gödörbe. Csak a kisfiam és  a párom tartotta bennem a lelket. Dolgozni járni, de még egy teát elkészíteni is nagyon nehéz volt.

Már bevenni készültem a kiváltott nyugtatót, amikor valami belső késztetés arra motivált hogy tennem kell valamit, keresnem kell valakit aki segít rajtam.

Nem lehetek 24 évesen egy nyugtatóktól leszedált édesanya, feleség.

Ekkor találtam rá Andira és a kineziológiára.

Az oldások során teljesen megnyíltam, elmúltak a félelmeim, mintegy nagytakarítást csináltunk. A lelkem lassacskán gyógyulni kezdett, így tűntek el lassan a fizikai rosszulléteim is. Számomra nagyon sokat jelentettek az oldások, a beszélgetések.

A pánikrohamok elhagytak.

Én lettem az erősebb.

Bernadett