Amikor egy családapa rájön, hogy minden perc, amit a pénzkeresetre fordít, elvont tőled valami igazán fontosat, az valószínű, hogy fájdalmas pillanat. Azonnal tudja, hogy sürgősen át kell rendeznie az életét, különben kimarad a gyermeke életéből…
Változás mindig volt, van és lesz is, de manapság mintha gyorsabban történne mindez. Ezért érdemes ehhez igazítanunk a céljainkat és a terveinket is. Van azonban valami, ebben az egyenletben ami nem mindig képes ezt a tempót követni. Mi magunk vagyunk azok.
A személyiségfejlesztés igen változatos szakma. A módszerek és a gyakorlatok adottak, de ami a folyamat közben történik, és az eredmény is, páratlan és meghökkentő lehet. Ezért vagyok izgatott, szinte minden ügyfélnél, hogy milyen történettel találkozom. Mert ami az elején látszódik, abból később, egy egészen újszerű dolog születik.
Az ügyfeleim elvárásokkal érkeznek, engem a kíváncsiság vezet. Az idő jó tanítómesterem lett. A kezdeteknél, néha nehéz a valódi problémát meglátni, így a cél is eltorzulhat, ezért figyelmesen haladunk. A nagyobb események jobban vonzzák a figyelmünket, de ne hagyjuk hogy ez félrevezessen. Egy egészen jelentéktelen apróság, ami a felszín alatt bújik meg, igazi kincs lehet.
Dolgozom anyukákkal, üzletemberekkel, művészekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, vezetőkkel, egyetemistákkal, és bár sokféle gonddal találkozom, ez gyakran így van.
Amiről most mesélni szeretnék, az egyik volt ügyfelem. Nevezzük őt el Péternek. Egy nagy cégnél dolgozik, felelős beosztásban. Azért jött el, mert az utóbbi időben, többször is leverte a víz, hevesen dobogott a szíve az autópályán. Mivel sokat vezet, ez, komoly gondot jelentett. Kiemelte, hogy bár rengeteg a munkája, de mindig elég időt tölt a párjával és a gyermekével.
Sokszor mondunk olyasmit, amit szeretnénk, hogy úgy legyen, de a valóságban nem ez történik. Úgy gondoljuk, hogy rendben vannak a dolgok ott, ahol egyébként nincs így. A múltból magunkkal hozott meggyőződéseink “előírják” hogy mi a helyes és mi nem, ezért nem látjuk a valóságot tisztán, és gyakran előfordulnak olyan kijelentések, amik meglepnek, mert teljesen más, mint amit addig igaznak véltünk.
Ha gyermekkorban azt tapasztaltuk, hogy nagyon keményen dolgoztak a szüleink„ ennek ellenére mégis kevés volt a pénz, és megtanultuk, azt is hogy “a pénz nem a fán terem, keményen meg kell dolgozni érte”, akkor felnőttként meg akarjuk teremteni az anyagi biztonságot. Mivel az emlékeinkben ott lebeg, hogy sokat kell robotolnunk, nem vesszük észre, mikor lépjük át azt a határt, ami már a család és saját magunk rovására megy. Amikor azt javasoltam Péternek, hogy akár le is ülhetne a gyermekével társasozni, villámgyorsan azt felelte, hogy „arra meg is kell keresni a pénzt!”
A kérdések arra terelgették a beszélgetésünket, hogy „mi köze ennek az autóvezetéshez?” Péter kezdte összerakni a puzzle darabkákat. Vezetés közben soha nem állt meg, „ráér majd otthon”. Mire hazaért, ezt elfelejtette, és folytatta a munkát. (Ezt a házi feladat alatt derítette ki, mivel jegyzetelte, hogy otthon hogyan telik az ideje.)
A sors, különböző formákban ébreszthet rá bennünket arra, hogy nem irányíthatunk mindent. Ha valaki ösztönösen (egy régi emlék hatása miatt) hajtja a pénzt, nem fogja megengedni magának, hogy pihenjen. Mindig úgy alakul, hogy nem lesz erre ideje. De arra sem, hogy észre vegye a kifáradás testi tüneteit. Péternek felborult a jól megszokott élete, vezetés közben rosszul lett, félelem fogta el. Tulajdonképpen elveszítette a kontrollt az élete felett. De ha eddig rendben mentek a dolgok, miért pont most történt ez?
Kiderült, hogy az egyik családtag betegsége, hónapokon át tartó, plusz terhet rakott a vállára. Összeállt a kép Péter fejében. Eddig ő irányított, ebben a helyzetben ezt nem tehette meg. Ez kiborította. Nem bírta elviselni a hatalmas felelősség és a tehetetlenség súlyát. Amint ezt megértette, azt kérte, hogy dolgozzunk a munka-magánélet egyensúlyával, mert „hiába gondoltam, hogy jó vagyok benne, befuccsoltam.”
A tervbe beépítettük a pénzzel kapcsolatos hiedelmek átalakítását is, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül bármikor választhassa a mellékutakat is, merjen megállni pihenni. Megfordult a képlet is. Arra jött rá, ha leül társasozni, akkor nem lesz gond vezetés közben sem.
A folyamatot megszakítottuk a nyaralása miatt, de aztán folytattuk.
A korlátozó hiedelmeink beleavatkoznak az életünkbe, ha akarjuk, ha nem. Felbukkannak a hétköznapokban, a munkában, vagy akármikor… Ne engedjük, hogy a rohamos fejlődés, és a nyomában járó magas elvárások elvegyék tőlünk azt, ami számunkra a legfontosabb.