Feldühít, ha valami nem úgy történik, ahogy szerettük volna? Ilyenkor olyan, mintha beszűkülne az agyunk, nem tudunk józanul gondolkozni, egy képzeletbeli szűk kis sikátorban tehetetlenül bolyongunk, nem látjuk a fényt az alagút végén, tapogatózunk ebben a sötét állapotban.
Katartikus gondolatok, ugye? Sokan osztják meg velem azokat az érzéseket, amit ez a „kikészít, amikor nem úgy történtek a dolgok, ahogy terveztem” okoz.
A kérdés az, hogy „valóban volt terv”? A válasz rendszerint az, hogy: „igen, átgondoltam, itt van minden a fejemben”. Ott sok minden elfér. Annyi minden, hogy az egymással versenyző gondolataink gyakran még aludni sem hagynak.
„A tervek csak elrabolják a drága időmet!”
Eszünkbe sem jut, hogy pont ez menthet meg az időpocsékolástól, és még a csalódásainkat is csökkentené. Itt-ott azért jegyzetelünk a naptárunkban és a telefonunkban.
Az eredmény azonban nem csak rajtunk múlik, mert nem mi vagyunk az egyetlen szereplői a helyzeteknek. Abba kell hagynunk, hogy olyasmiken akarjunk változtatni, amikre nincs hatásunk, Tanuljuk meg hogyan tudjuk ezeket megkülönböztetni és szigorúan válasszuk szét, mert rabolja az időnket, az energiánkat, de még az önbecsülésünket is. Ez, segít majd abban, hogy kedvünkre változzon az életünk.
Mert ahogy a népmesékből tudjuk, a történet elején a szegény fiú indul vándorolni, és útközben válik hőssé. Ez, Veled is megtörténhet, a Best Moment programmal, várlak, jelentkezz!