Jó azt hinni, hogy golyóállók és legyőzhetetlenek vagyunk. A világ is ezt sugalmazza már jó ideje.
Az egyéni vállalkozó, gyakran érezheti, hogy a vállán cipeli a fél világot. Azon kívül, hogy szeretne megélni, versenyre kell a riválisaival, tisztában kell lennie a marketinggel, az eladással, a honlap építéssel, a posztolással, esetleg még videókat is készít a közösségi oldalakra… hogy mindent most ne soroljak fel.
A feltornyosuló stressz, ha nincs kezelve, előbb-utóbb kiégéshez vezet, ami az egész vállalkozás számára káros lehet, akár a végét is jelentjeti.
A modern életvitel, az állandó online jelenlét, a munkahelyi elvárások és a személyes élet egyensúlyának megteremtése hozzájárulhatnak ennek a veszélyes állapotnak a kialakulásához.
Már nem csak a vállalkozók, hanem a magánemberek is egyre gyakrabban találkoznak a jelekkel.
A probléma az, hogy sokszor már csak a következménnyel szembesülünk. Csökken a teljesítmény, motivációhiány lép fel, és romlik a mentális egészség is.
Talán nem vesszük komolyan? Úgy gondoljuk, hogy ez velünk nem történhet meg?
A kiégés járványát éljük.
A figyelmeztető jelek félreérthetők, későn vesszük észre a bajt, ezért az egyik legnagyobb ellenségünk.
Bár nem új keletű, egyre több szó esik a kiégésről, és ma már masszívan jelen van ez a probléma, és messze túlmutat a mindennapi stresszen és fáradtságon.
A kiégés (burnout) egy fizikai, érzelmi és mentális kimerültség, amely a tartós stressz és túlterheltség következményeként alakul ki. Leggyakrabban akkor fordul elő, amikor nagy nyomás alatt dolgozunk és élünk a nap 24 órájában.
A megelőzésnél előrevalóbb, hogy elfogadjuk, létezik ez a jelenség, és álnok módon szedi az áldozatait.
A kiégés nem azt jelenti, hogy gyengék vagyunk, vagy nem bírjuk az iramot. Óriási vörös zászlóként jelzi, hogy túllépünk olyan határokat, amiket elkerülhetünk, ha ismerjük magunkat eléggé ahhoz, hogy azonosítani tudjuk ezeket a határokat.
A jelek időben érkeznek. Figyelünk rá? Az állandó fáradtság, a cinizmus, elidegenedünk a munkától még akkor is ha szeretjük, fejfájás, emésztési problémák, és jellemző módon, amit a legkevésbé veszünk komolyan, az érzelmi kimerültség. Megváltozik a viselkedésünk, kedvetlenek, szótlanok, vagy épp ingerültek leszünk.
A megelőzés mindenben fontos, de nem vagyunk erre ráállva. Majd, ha „ég a ház” akkor teszünk valamit. Ilyenkor azonban már nem tudunk hatékonyak lenni, kiesünk a munkából, elveszítjük az ügyfeleinket, romlanak a kapcsolataink…
Ha mégis szánnál időt a megelőzésre, adok pár tippet.
Szánj időt magadra, pihenj, és találd meg azokat a tevékenységeket, amelyek feltöltenek.
Tanuld meg, mikor kell nemet mondani. Tartsd tiszteletben a saját határaidat.
Attól függően, hogy nyitott vagy inkább zárkózottabb személyiség vagy, legyen valaki, akivel beszélgetsz arról, ha nem érzed jól magad és enervált vagy már egy jó ideje.
Tanulj meg rugalmasan élni a munkában, a magánéletben is.
A kiégés valódi és komoly probléma. Lehet, hogy a környezet hamarabb veszi észre a gondot, érdemes elfogadni, ha valaki jelzi ezt felénk.
Ha szükséges, keress fel szakembert, aki segít megtalálni a megfelelő megoldásokat.
Tulajdonképpen egy hatalmas pofon, amit önmagunknak adunk, hogy ideje megállni. A tudatosság fejlesztése most is előny. Tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy megelőzzük ezt az égető problémát.
Én azt mondom, érdemes a kisebb pofonoknál megállni.
Ha mégis lecsap ránk a kiégés, megfelelő támogatással talpra állhatunk, és újra megtalálhatjuk az egyensúlyt és a boldogságot a mindennapokban, bár ez sokkal nagyobb erőfeszítés lesz, mintha a megelőzésre fordítanánk az időnket…