A valódi történetek tényleg tanítanak, megoldást kínálnak, kapukat nyitnak meg, csak figyeljünk, zárjuk ki a külvilágot, hogy a szavak életre kelhessenek…
Történetmesélőm, Murányi Tünde, színésznő. Benéztünk a színfalak mögé és megálltunk azoknál a pillanatoknál, ahol általában nem szoktunk megállni.
„Nagy hatalma van a valódi történeteknek …
Elűzi az unalmat, a csüggedést, felserkenti az erőtleneket, lecsillapítja a nyughatatlanokat és mindenre megadja a választ, még arra is, amit senki meg nem kérdezett.”
Szülőként félted a gyermekedet, és ez a féltés sokszor beszél belőled… Ha Te kiszolgáltatott vagy, akkor azt akarod majd, hogy Ő, a maga ura legyen. Annak ellenére, hogy megérezted a szabadságot, és azt, hogy az adott pillanatban bármit megtehetsz, mégis meg akarod kímélni Őt, attól a sok küzdelemtől, amit mindezért megtettél.
Megtaníthatod neki a nehézségeket, de ezt, csak akkor hallja meg, ha úgy dönt…
Amikor olyat választ, amiben önazonos lesz, Te akkor leszel elégedett! Abban a pillanatban, leküzdöd a hatalmas belső ellenállásodat, és elfogadod az ő döntését.
„Mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy a gyermekeim rendszerben nőjenek fel, mert mi bolondosak, összevisszák vagyunk, rengeteg érzelmi impulzust kapnak. Mi kizártuk a színházat, talán azért is, mert bár hozzáteszem, hogy ez egy csodálatos szakma, és nagyon izgalmas, mindennap más, mindig változik, de nagyon kiszámíthatatlan, és ettől lehet rossz is, nem ad biztonságot.
A szépsége, a szentsége, kihalóban van. Nem efelé megy a világ.
A rögtön siker, az azonnal mindent…
Teljes kudarc volt, amikor a fiam bejelentette, hogy színész szeretne lenni. Soha egyetlen verset nem adott elő az iskolában, nem szerepelt, nem állt ki emberek elé. Egyszer csak összeállt a kép benne…
Milyen példát mutatsz a gyermekednek? Ő úgyis azt az utat járja, amit szeretne.”
És tényleg, meg tudjuk kímélni őket?
A józanész azt mondaná, hogy nincs olyan, hogy valaki direkt az akadályokat választja. Valamiért mégis megtesszük. Talán a lelkünk tudja, hogy mindennek van ára. Talán a lélek már sokkal előbb tudja, hogy ezt az árat ki akarjuk fizetni!
„Fontos, hogy mielőtt belépsz otthon, a batyudat lerakod a küszöbre, nem viszed be.
Ahogy a színházba belépsz, akkor is lerakod a küszöbre, még ha 40˚-os láza van a gyereknek, akkor is.
És nekem játszani kell, nincs mese!
Nincs olyan, hogy elkésel, mert 1250 ember ott ül, és Rád vár, senki nem foglalkozik azzal, hogy Te hogy vagy. Volt, hogy az öltözőben megmérték, 41˚-os láz, beléptem a színpadra, kiléptem a színpadról, megmérték, 36,5˚ volt, majd utána megint felment 41˚-ra.
Ennyire így működik.”
Hitt abban, hogy neki most a színpadon kell állnia, és szerepelnie kell. Kizárt minden mást. Így döntött.
Az élet feldobja a labdát, és ne hidd, hogy ha nem csapod le, akkor megúszod a választást! Lecsapod vagy nem, a nehéz vagy a könnyű, minden egy választás.
„Az is jó, ha az ember néha boldogtalan. Megélni, megérteni, miért vagy rosszul, nem kell mindig megoldást keresni.
Amikor a fény és a sötétség találkozik, ott a legvilágosabb és ott a legsötétebb. Ez az életre is jellemző.
A fény az, amikor megtapsolnak, jön az újságíró, fotóznak, a jó kritikák, a díjak…
A sötétség, amikor éjjel kettőkor szöveget tanulsz, kisírt szemmel állsz a bemutató előtt, egyik helyről a másikra rohansz, kétségbe vagy esve…”
A félelem, az akadály megoldása, sosem ígéri, hogy a végén vár Rád a boldogság. Te jó ég, akkor miért vállald be?
Ellenségként, tönkreteszik az életedet, barátként, új értékeket fedezhetsz fel önmagadban és a világban.
Arrébb kell vinni a bakot, és egy másik szemszögből újra rátekinteni. Fürkészd az új perspektívákat, gazdagítsd a látómeződet, adj több teret az életednek.
„Én mindig keresem a fényt, bármennyire is sötét van. És meg is találom. Volt olyan is, amikor nem találtam. Minden csak jött… mindenhonnan… minden irányból… Akkor csak sötétség volt.
Akkor elmentem a Caminora. Hullafáradtan és sírva.
Felkészületlenül mentem minden szempontból, testileg, lelkileg. Át kell menni a Pireneusokon, 15 kg-t cipelni, és nem kalkuláltam bele, hogy olyan eső van, mint ha egy függöny lenne az orrod előtt. Szakadt az eső, ott voltam, éhesen, szomjasan, nem aludtam semmit. A jelzést sem láttam.
A fogadóban lévő emberek tudták, hogy mi áll előttük, vártak… Én meg eljöttem ide, otthagytam a családomat, sose volt még ilyen… dehogy várom meg, hogy elmenjen az eső…”
A sors vagy a szabad akarat foglal el több helyet az életedben? Bármelyik is legyen az, a másik mindig ott van a háttérben. Néha a kezedbe kell venni az irányítást és a lovak közé csapni, néha pedig hinni kell és átadni magadat egy magasabb erőnek.
Az élet újra és újra feldobja a labdát. Lecsapod vagy nem…
Nem kell, a bölcsebbekre hallgatni, legyél bátor, merész vagy meggondolatlan, keresd a kalandot, nevezheted kihívásnak, de tudd, hogy ára van mindennek!
„… És mentem. És rájöttem, hogy nagyon nagy hibát követtem el, mert én meg fogok halni. Mert ezt sajnos elszúrtam. Egyszer csak elment mellettem egy alak. Na és akkor, én azt az árnyékot követtem. Lehagytam, ő hagyott le, de ez már érzékelhető volt, hogy egymásra figyelünk. Ő nem beszélt angolul, én meg franciául, és mindent értettünk. Így lett Ő az angyalom az út egy részén. Aztán egyedül mentem.”
Az önazonosság az, amikor a gyermek annyira elmélyülten játszik, hogy kicsordul a nyála… Szerintem fontos dolog, hogy ön azonos legyen az életünk.”
A fény és a sötétség mindenhol ott van, a kapcsolataidban, a munkádban, az egész életedben.
A vélt biztonság, a felszínes boldogság elhomályosítja a szemedet, ami nehézségekkel, kudarcokkal tarkított, örömmel és sok lehetőséggel ajándékoz meg.
A felszínen látott ragyogás mögé be kell nézni.
Lehetsz boldog, de ismerni kell hozzá a boldogtalanságot is, lehetsz sikeres, de becsüld a kudarc kínjait is, lehetsz a csúcson, de tudj a völgybe zuhanni, hogy aztán újra elindulhass felfelé, és meg kell ismerned a bizonytalanságot ahhoz, hogy biztonságban érezd magadat.
Ellentétek feszülnek egymásnak. Ilyen az élet. Mindenkié, az enyém is, a Tied is.
Ha újra indulnál, ugyanezt választanád, ahogy ma élsz?
Ha nem, akkor még ma, vidd arrébb a bakot, és keresd meg az új perspektívákat!
Nagyon szépen köszönöm Murányi Tündének, hogy megosztotta velünk erőt adó gondolatait!
Bánfi Andrea ©