Tud valamit

Tud valamit

Még mielőtt pár szót írnék a meditációról, azzal kezdem, hogy ez, nem az, amikor egy jógi, kicsavart testhelyzetben, lehunyt szemmel elmélkedik egy barlangban.

Ha a valósággal folytatom, a meditációnak több ezer éves hagyománya van, és hiszem, hogy ha valami ilyen sokáig életben marad, akkor érdemes odafigyelnünk rá, mert tud valamit.

Hosszú időn át, a mesterek tapasztalatai szolgáltak útmutatóul, majd eljött annak az ideje, hogy kutatni kezdjék, és lám, a nem-látható, láthatóvá vált.

Én ennek személy szerint azért is örülök, mert sokáig elég szkeptikus voltam a spirituális dolgokkal, a sok téveszme miatt.

Szóval magamból kiindulva, kellett egy támpont, hogy merjek hinni benne. De az élet furcsa fintora az, hogy miközben hitetlen kíváncsiként gyakoroltam a meditációt, a kételkedésem átváltott egy erőteljes hitté. Aztán amikor megláttam a tudományos eredményeket, ott volt a pont!

Nem vagyok mester, gyakorló vagyok. Örök tanonc. De nagyon lelkes és nagyon kíváncsi. Van mögöttem tapasztalat, és van előttem sok felfedezni való.

Amikor velem tanulsz, nem vonulunk el hosszú hónapokra a Himalája hegyei közé. Egy fotelben ülve, a mindennapos nehézségekre adunk egy korrekt választ, ami az élet minden területén hatni fog.

Mit jelent ez hétköznapi szavakkal?

Egy mondatban: jól fogod érezni magad.

Bővebben: vannak gyakorlatok, amiket naponta, rendszeresen elvégezve kiegyensúlyozottá válsz. Az egyensúly nem a rózsaszín ál-pozitív, az ál-biztonsággal keverve, hanem egy dinamikusan változó, csupa izgalmas felfedezés mindennap.

Évekig hittem abban, hogy majd eljön az az idő, amikor minden rendben lesz és boldogság vesz körül életem végéig.

Amikor rájöttem, hogy ez mennyire nem valóságos, elszomorított. De tudod mit? Utána rájöttem arra is, hogy sokkal, de sokkal jobb az állandó változást elfogadni, és annak áramával együtt élni. Na de, meg kell tanulni, hogyan lehet ezt jól csinálni.

Amíg a külső elvárások és manipulációk azt tanítják, hogy biztonságot kell építenünk, és ezt elhisszük, akkor egy életen keresztüli hajhászásra ítéljük magunkat. Mindig lesz valami, amit kergetünk, képtelenek leszünk megnyugodni, mert semmi sem elégíti ki a vágyainkat.

Addig, amíg el nem indulunk befelé, a valóság „biztonságáért”.

A meditáció, önmagában, egy egyszerű gyakorlattá sekélyesedik, ha nem kapcsoljuk az egyetemességhez.

A személyes, a saját életünk szabályain túl vannak a nagyobb horderejű törvényszerűségek, ami mindenkire érvényes. Megtehetjük, hogy nem foglalkozunk ezzel, de kár lenne kihagyni, és talán nem is lehet. A teljes élethez jól jön.

Eleinte gyakran akartam feladni, mert kimerültem a spiritualitás útvesztőiben. De ez mind tanított. Egy percem sem volt elvesztegetett idő.

Megtanultam, hogy ha csak a másoktól vett tudást használom, és nincsenek saját tapasztalataim, akkor nem az én utamat fogom járni. Mint ahogy azt is, hogy ha a saját tapasztalataimat kiegészítem mások bölcsességével, akkor jobban haladok.

Tisztábban látom a valóságot, ritkábban merülök bele a nem kívánt dolgokba, és nem akarom minden áron elkerülni a rosszat. Úgy tűnik, haladok.

Ezért hoztam meg azt a döntést, hogy továbbadom a meditáció áldásos bölcsességét.