itt és most

Sokszemszög

Sokszemszög

Hányszor kérdezted már meg magadtól, hogy “ki vagyok én?” Hányszor érkezett rá más és más válasz? Hallottad már, hogy viselkedj mindenhol úgy, amilyen vagy, és mégis azt vetted észre, másképp viselkedsz a családban a munkahelyen, a barátokkal?

Közelítsük meg máshonnan a kérdést. Én hiszek a nagy mesterek gondolataiban, hosszú évezredek bölcsességét idézik, és még ma is érvényes elveket fogalmaztak meg. Gandhi szerint például „A boldogság az, amikor az, amit gondolsz, amit mondasz, és amit csinálsz, összhangban vannak.”

Csapdába estünk? Minden kornak és kultúrának vannak elvárásai: hogyan éljünk, hogyan nézzünk ki, hogyan viselkedjünk. Az elvárások azonban nem mindig maradnak emberiek.

Napjaink zajos, hírszennyezett világa, ahol elég sok a manipulatív hatás, bizony nagyon távol van attól, ami emberileg elfogadható.

Úgy tűnik, hogy itt, hatalmas szakadék tátong.

Meg akarunk felelni, met szükséges, hogy hasznosnak érezzük magunkat, de hol az a határ, ami már átcsúszik a megfelelési kényszerbe? Olyankor nem vagyunk önmagunk. És ez nem minden helyzetben van így.

Ahol van tét, ott szeretnénk “jól viselkedni”. Ahol elveszíthetünk valamit, pl. az állásunkat, az addig elért pozíciót, vagy a szeretetet.

Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy elfogadhatóak vagyunk, akkor kívülről várunk erre megerősítést. Látni, tudni, érezni akarjuk hogy elfogadható az, amit teszünk.

Sokat tehetünk az önbizalmunkért, ha másképp nézzünk rá az életre, miközben, nem felejtjük el szemmel tartani mai világunkat.

 

A környezetünkben lévő rengeteg információ lassan, de biztosan, süketté, vakká és érzéketlenné teszi azokat, akik nem elég éberek. Ha azért vásárolunk feleslegesen, mert “csak most egy napig van akcióban”, vagy azért veszünk fel hitelt a karácsonyi ajándékhoz, mert “a szomszédot le akarjuk pipálni”, vagy megijedünk, amikor a főnök megfenyeget, hogy kirúg, Vagy, már akkor bevesszük a gyógyszert, amikor még semmi bajunk nincs, “de ne is legyen”….

Meg kell tanulni megállni, befelé fordulni, és a belső csöndben szabadjára ereszteni a megérzéseinket, az intuíciónkat. Rég elveszett tudás ez, csak arra vár, hogy felélesszük.

Ilyen az, ha elképzelem, hogy egy eper tetején ücsörgök…

A belső csöndben, kinyílnak az érzékeléseink, és egy nagyobb perspektívából látjuk az életünket.

Amikor ebben a csendben üldögélünk, eljut hozzánk az, aki valóban vagyunk. Az érzéseink, gondolataink, értékeink, a választásaink. Amikor “bent” megismerkedünk azzal, amit szeretünk, amire vágyunk, akkor visszük “ki” a külső életünkbe is. A való világ bent van, és ami bent van, csak az lehet kívül is. Ezért kell megismerkedni a benti dolgokkal.

 

No, ki lehetsz? Ha eljutottál eddig az olvasásban, bizonyára már keresed erre a választ, és lehet, hogy találkoztál a belső csönddel is. Gondolkozz el azon, hogy ki lehetnél, ha már nem kéne direkt hajtanod a boldogságra, vagy arra, hogy elégedett legyél, hogy csiszold a motivációdat, vagy erősítsd az önbizalmadat, mert önként és dalolva érkeznek meg hozzád? A munkádban, alkotás közben, akárhol, akármikor…

Ha hálás vagy minden történetért, amivel találkoztál, és azokért, amikkel ezek után találkozol majd, és hálás vagy mindenkiért, aki elkalauzolt egy-egy útszakaszon, és azért, aki ezután lesz a kísérőd, akkor biztosíthatlak, hogy egyre pontosabban érzed azt, aki vagy.

A tudás, amit magadénak érzel, sosem kész. Mindig változik. Tenned kell érte, hogy részt vegyél benne, hogy haladhass, épülhess.

Erre az útra hívlak.

Lépj be a csöndedbe, nézz bele az életedbe, és szeresd meg. Aztán még jobban és egyre jobban…

 

Legyen ez a Te időd, készíts egy finom kávét, vagy egy teát, és lépj be a Montázs Blog világába. Olvasgass kedvedre. Találj rá arra a gondolatra, ami bíztat, megerősít valamiben, vagy egyszerűen csak megnyugtat. Ha tetszik, akkor add tovább, és vidd hírét.
Tarts velem. #montázsblog,