elég

Nő a robbanás

Nő a robbanás

A csajoknak időnként berobban olyasmi, mint ami itt van lent. Meg a csávóknak is, csak ők borzasztó jól tagadják.

Azért írtam, hogy tudd, nem vagy egyedül.

Sokan átélik, és közben szégyellik, mert azt hiszik, hogy csak velük történik meg. Nem elég, hogy pocsékul vannak, még a környezet is letromfolja őket.

Mindegy, hogy mi okozza, a hormonok, vagy más,  fel a fejjel, gondolj arra, „ez is elmúlik egyszer”, ahogy Salamon mondta… vagy egy szufi bölcselet?

 

“Nem akarom, hogy a mai nap létezzen, mert ha igen, megszököm, magam elöl. Mi van ma???

Nem megy semmi.

Zsiráfot akartam rajzolni, de rózsa lett belőle.

Értelmetlen gondolatokkal van tele a fejem.

Minek keltem fel?

Utálom ezt az egészet.

Tudom, van olyan, hogy összedől egy nap. Na, most ez van! De egész más tudni, mint benne lenni. Megfeneklik valami, és nem tudok ezzel semmit sem kezdeni. Nincs benne pozitív. Hiába keresem, erőltetném én, de nincs! Tele a hócipőm, a padlás és minden.

Befogom a fülem, behunyom a szemem, és úgy sikítanék. Ha nem vennék tudomást róla, talán lerövidíti az időt, gyorsabban holnap lesz. Majd akkor leszek pozitív. Ma nem.

Bebuktam, nem volt elég az éjszaka.

Se lelkes, se pozitív nem vagyok. Rosszul áll a Hold? A bevonzásaim egyre rosszabbak. Még hogy én csinálom??? Van, aki azt mondja, hogy, ez, hiszti.

Elég!!!

Új napra virradt… Bár úgy tűnik, hogy minden a megszokott kerékvágásban halad, de mégsem…

Rajtacsíptem magam, hogy jobban vagyok! Ez, óriási! Lélegzem! Végre!”

 

Bánfi Andrea©

 

Legyen ez a Te időd, készíts egy finom kávét, vagy egy teát, és lépj be a Montázs Blog világába. Olvasgass kedvedre. Találj rá arra a gondolatra, ami biztat, megerősít valamiben, vagy egyszerűen csak megnyugtat. Ha tetszik, akkor add tovább, és vidd hírét.

Tarts velem. #montázsblog