elég

Nő a robbanás

Nő a robbanás

A csajoknak nem mindig könnyű. Időnként berobban olyasmi, mint amiről itt lent írok. Igaz, hogy a srácoknak is, de ők borzasztó jól tagadják, legalább is próbálják.

Zavaró, mert azt hisszük, hogy csak velük történik meg. Nem elég, hogy pocsékul vagyunk, még a környezet is letromfol bennünket.

Az érzelmek néha elragadnak és elrepítenek olyan messzeségekbe, hogy sokszor fogalmunk sincs hol vagyunk és kik vagyunk…

De, nem vagy egyedül!

Mindegy, hogy mi okozza, a hormonok, a főnök, a szomszéd, vagy a postás… Fel a fejjel, és gondolj arra, „ez is elmúlik egyszer”, ahogy Salamon mondta… vagy egy szufi bölcselet (?)

Hogy is van?

“Nem akarom, hogy a mai nap létezzen, mert ha igen, megszököm, magam elöl. Mi van ma??? Nem megy semmi.

Zsiráfot akartam rajzolni, de rózsa lett belőle.

Értelmetlen gondolatokkal van tele a fejem.

Minek keltem fel? Utálom ezt az egészet.

Összedőlt a nap. Na, bumm, most ez van! Próbálom lazára venni. De nem megy. Megfeneklett valami, és nem tudok ezzel mit kezdeni. Nincs benne semmi pozitív, az ég adta világon… Semmi! Hiába keresem, nincs! Tele a hócipőm, a padlás és minden.

Befogom a fülem, behunyom a szemem, és úgy, de úgy sikítanék. Majd holnap! Akkor leszek pozitív. Ma nem.

Bebuktam, mert nem volt elég az éjszaka. Se lelkes, se pozitív nem lettem.

Csámpásan áll a Hold? Fogadok, minden bolygó ellenem dolgozik.

Hú, de elegem van… Bebújhatnék a paplan alá, de akkor mit szólna a családom?

Új napra virradt… 

Rajtacsíptem magam, hogy jobban vagyok!

Ez, óriási! Lélegzem! Végre! Újra élek…”

 

Bánfi Andrea©

 

Legyen ez a Te időd, készíts egy finom kávét, vagy egy teát, és lépj be a Montázs Blog világába. Olvasgass kedvedre. Találj rá arra a gondolatra, ami biztat, megerősít valamiben, vagy egyszerűen csak megnyugtat. Ha tetszik, akkor add tovább, és vidd hírét.

Tarts velem. #montázsblog