Mi lenne, ha végre úgy döntenél, hogy többé nem hagyod, hogy a hétköznapok magukkal ragadjanak, és azok irányítsák az életed?
A munka és a magánélet abban különbözik, hogy valamelyiket mindig a másik elé toljuk. Ezek javarészt ütik egymást, és ha a köztük feszülő ellentéteket nem jól kezeljük, és nincs meg az egyensúly, az könnyen szétzilálja az életünket. A meggyőződéseink döntik el, melyik kerül előre. Ha a biztos jövedelem, a megélhetés, a szakmai elismerés, vagy a munkához kapcsolódó küldetéstudat erejében hiszünk, akkor a munkánkkal töltünk több időt. Ha a családi közös élmények, a baráti és párkapcsolati harmónia vagy a hobbik jelenti az értéket számunkra, akkor ezt tesszük az első helyre.
Mindegy, hogy melyik van elöl, mindkettőben jelen van a hasznosság érzése, ami ugyanúgy lehet a támogatónk, mint ahogy a legnagyobb ellenségünk is. Az, bizonyára nem újdonság, hogy nehezen mondunk nemet, mindig tennünk kell valamit, mert, ha megállunk, attól rosszul érezzük magunkat, és lelkiismeretfurdalás nélkül pihenni se tudunk. Egy nagymama, vállalta az unokája nevelését, ezért a családi támogatást 10 évig ő kapta. Letelt a 10 év, és a nagyi úgy érezte, már nincs rá szükség – meghalt. Ilyen nem történik előre megfontoltan ugye? De tudattalanul igen. Véletlen egybeesések? Van sok hasonló eset.
Ne becsüljük alá a fontosság vágyát!
Vannak apró jelek, amiket a hasznosság hajszája miatt nem veszünk észre, így azok csak gyűlnek, gyűlnek, aztán bumm. Mint derült égből a villámcsapás, minden előjel nélkül. Bár, voltak apróbb feszültségek, türelmetlenség, ki nem mondott hiányérzetek, meg nem élt érzelmek, vagy épp beleragadás az érzelmekbe, majd jött a szorongás és a pánik is. És az is igaz, hogy már nem szívesen mentünk társaságba, az alvásunk romlott, dühösen reagáltunk dolgokra.
A feszültség eljuthat arra a szintre, amikor behabzsolja a napjainkat, és attól kezdve, egy időzített bombán ülünk. A párunk fontolgatja, hogy lelép, a munkahelyen a levegőben lóg, hogy kirúgnak, a barátok kihagynak a bulikból, nem találunk párt magunknak, a pénzünk folyton elfolyik, el kezdünk hízni, fájdalmak kínoznak, szalad a ház, a gyerek állandóan rossz fát tesz a tűzre…
Mégis mi történik? Észleljük, hogy valami nagyon megváltozott? Várjuk, hogy elmúljon? És ha nem? Ha ezek gyanússá válnak, muszáj lesz megállni és megkérdezni, hogy „mi a csuda van velem?”.
Mindennap felkelünk, dolgozunk, sportolunk, sétálunk, bulizunk, bevásárlunk, főzünk, gyereket nevelünk, autót vezetünk… tehát cselekvő képesek vagyunk.
Akkor hát mire várunk?
Enervált állapotban senki nem tud semmit sem jól csinálni. Már észre sem vesszük, hogy csak vonszoljuk magunkat egyik napról a másikra, minden közönyös és megszokott lesz. Ettől úgy menekülünk, hogy vagyonokat költünk online rendelésekre, és rengeteg időt töltünk a közösségi oldalakon.
Egy lemerült elemet hiába teszünk bele bármilyen eszközbe, nem fog elindulni… Így van? Mi is pont így merülünk le. Mit tegyünk, hogy ez ne történjen meg?
Most jön az apropó, nem „tennünk” kell érte. Ha lelassulunk, hozzáférünk az életenergiánkhoz, és helyzetbe hozhatjuk végre az életünket.
A párunk visszatalál hozzánk, a főnök mégsem rúg ki, a barátok megint hívnak, szerelmesek leszünk, megáll a pénz elfolyása, el kezdünk fogyni, csökkennek a testi fájdalmaink, énekelve rakunk rendet, a gyerek pedig egyszeriben megjavul…
Amikor elkezdünk igent mondani magunkra és lelassulunk, akkor erre, mindig kicsípünk egy kis időt a napjainkból, de cserébe lesz egészségünk és jó kapcsolataink. Az energiánk állapota meghatározza a nap 24 óráját, és mindent, ami az életünk része. Máris érthető, hogy miért érdemes ezzel foglalkozni.
Ha itt tartasz az olvasásban, akkor máris kicsíptél az életedből 5 percet. Megérte? Mit gondolsz, akár el is indulhatna egy belső párbeszéd, önmagad és önmagad között…?