Tegyél érte!

Energia egy életen át

Energia egy életen át

Pár gondolatot szeretnék megosztani veled, mert tudom, hogy Téged is foglalkoztat az egészséged.

Ha azok közé tartozol, akik hisznek abban, hogy él bennünk egy gyógyító, akkor ez az írás Neked szól, egy mélyen eltemetett, de napjainkban fel-felbukkanó ősi tudásról és annak visszahódításáról, hétköznapi nyelven.

Olyasmiről írok, ami nem kézzelfogható, mégis felpezsdülsz tőle.

Tudom, hogy az egyszerű dolgokat nem vesszük komolyan… de nem kellene újragondolni?

Nos, fogjunk is hozzá.

 

Vannak remek és nagyszerű lehetőségek, hogy megismerd önmagad, egészséges legyél.

Bármiről lehet beszélni, nagy jelentőséget tulajdonítva neki, bonyolult módon, hogy komolynak hasson, és lehet könnyedén, egyszerűen is, szinte mesélni róla.

Szeretném, ha megszabadulnál minden olyan érzéstől, ami lekicsinyli az egyszerű és könnyű dolgokat, és csak a nehéz, küzdelmes hozzáállást értékeli.

 

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy igen is van célod az életben, és ez a cél, a könnyedség és az öröm felfedezése?

Mi lenne, ha azt is elmondanám, hogy szabadságra születtél, és ez a szabadság azt jelenti, hogy a gondolataidat te választhatod meg.

Mi lenne, ha elárulnám, hogy létezik egy hely, ahonnan az életenergia árad, és ez a hely számodra és mindenki számára is elérhető. Ez a hely, adja meg neked, hogy könnyed, örömteli és szabad lehess. Ennek a helynek részese vagy, benne élsz.

 

Amikor a fenti sorokat olvasod, nem akarnád megkérdőjelezni vagy kipróbálni?

Mert ha nem igazak, akkor semmit sem veszítesz, de ha mégis, akkor vállalod azt az árat, amit azért fizetsz, hogy elmész mellette?

Furcsa módon, még ismerősnek is érezheted.

És talán épp erről van szó. Réges-régen, a feledés homályába veszett az a tudást, és senki nem gondolta, hogy majd újra felbukkan.

Eme különös gondolatokba vetett mély, tiszta hitünk, innen, a régi időből ered, mert a sejtjeink emlékeznek, és ismerjük az élet élhetőségét.

Arra születtünk, hogy fejlődjünk, és egyre többé váljunk. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, keserűvé válnak a napjaink.

Kire figyeljünk, kinek higgyük el a szavait, kinek az útmutatásait követhetjük nyugodt lélekkel? Erre egy szó a válasz, a sajátunkra. Hogy hitelessé váljunk önmagunk számára, közelebb kell lépnünk önmagunkhoz.

 

Születésünktől kezdve mindenki hatással volt ránk, hiszen gyermekként, a teljes elfogadás állapotában éltünk. Amit magunkhoz vettünk, mások életismerete volt.

Előbb-utóbb gyanússá válik a „saját életünknek nevezett egység csomag”, és akkor izgalmas időszak következik. Megkérdőjelezzük azt, amit tanultunk, felmérünk, ítélkezünk, elutasítunk, ellenállunk… önálló tapasztalatokat gyűjtünk.

Kezdjük szétválogatni, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Sok olyan dolog ingat meg, amiben addig hittünk, és vonz az ismeretlen, a különös.

Ez az új tudatosság új élményeket idéz, és ez az újszerűség idéz fel bennünk olyan (ősrégi) emlékeket, amire eleinte nem is figyelünk, mert csak apró érzések, kíváncsiság és érdeklődés formájában jelennek meg.

Az emlékek visszairányítanak arra a helyre, ahonnan az életenergia fakad, és ekkor, megjelenik a csoda. Mert a felidézés szenvedélyt korbácsol, és rá akarunk találni.

Kalandokba vágunk bele, keresünk valamit, de még nem tudjuk, hogy mi ez. A vágy noszogat, az emlék terelget és nem hagy békén. Egy belső hang, újra és újra elcsábít a megszokottból.

 

Sokkal többször hisszük azt, hogy meg kell javítanunk valamit, mint az indokolt lenne. Nem kell helyrebillenteni azt, ami a helyén van. Minden úgy van a helyén, ahogyan azt odateszed. Amikor változtatsz rajta, akkor, úgy lesz a helyén. Mindent a maga pillanatában. Ezért, ahol most vagy, az a legjobb hely, ahol lehetsz. Innen indulsz tovább.

A jelenlét fontos. Megízleljük azt, ami épp ott van. Ahogyan ott van. Nem nyúlunk hozzá, és nem akarjuk megváltoztatni, csak figyeljük. benne vagyunk.

A jelenlét azért nagy jelentőségű, mert a csoda helyszíne.

Ha odafigyelünk rá, akkor a vendégünk marad sokáig, ha nem, akkor úgy elillan, mintha ott se lett volna soha, de a hiánya már, velünk marad.

 

Mi ez a Forrás, amire titokban emlékszünk?

Az ember nem csak egy test, hisz van lelke és szellemisége. Mindháromnak létjogosultsága van, és hatnak egymásra. Ha az egyikkel törődünk, a másik kettő meghálálja. Ha az egyiket elhanyagoljuk, a másik kettő is szenved.

Hosszú évekig a külső világ foglalkoztatott, de aztán vágyakozni kezdünk valami után, ami nyugalmat és erőt adhat.

Az érzéseink erőteljesebbé válnak, az éberségünk élesebbé, a belső látásunk tisztábbá.

A belső csöndben lelünk rá. A Forrásunk társaságában…

 

Azt hittem, hogy számomra ez az első találkozás 1999 szeptemberében történt.  De kiderült, hogy már sok-sok évvel előtte is ezt az utat jártam, de öntudatlanul, az anyagi világba süppedve, keresőként.

Azóta még több találkozás történt, és egyre jöttek a visszalépések és megkérdőjelezések is. A bizonytalanság és a kétségek dobáltak oda-vissza.

Azt azért észrevettem, hogy minden újabb találkozás egyre stabilabb és szenvedélyesebb volt.

A kalandozások közben, a tapasztalatok építeni kezdték a hitemet. Aztán valami megfordult, mert a hitem kezdte el építeni a tapasztalataimat.

Ez a nagy fordulat a A Forrásban történt, ami erős, stabil, elfogadó, lelkes, nyugodt, könnyed… és sorolhatnám, hisz ez mind itt van.

 

Régen, még ösztönösen éltünk a Forrásunk adta lehetőséggel. Az eltelt évek alatti néma rejtőzködésben, nem veszítettünk el semmit. A csöndben, új tudatosság épült.

Mintha egy óvón figyelő ”valami” követné az életünket, és jelezné, hogy itt az idő, fedezzük fel a Forrásunkat. Immár azonban, tudatosan.

Régen, nem állták útját dogmák, de odafigyeltek rá, hogy éberen tartsák a tudást. A régi korok emberei így születtek, éltek és haltak meg.

 

Egyszer, valaki ráébredt a Forrás hatalmas erejére, és egyedül akarta birtokolni, ezért őrült hajsza vette kezdetét. Sok követője akadt, akik a birtoklás és a félelem fegyverét használták.

A Forrás tudását el kellett rejteni, igen mélyre, hogy védett maradhasson.

Az idő telt-múlt, és a mohóság és az anyagi világ kezdte veszélybe sodorni az emberi életet.

Emiatt bukkant elő a régi tudás, hogy megvédhessük magunkat, önmagunk megsemmisülésétől.

Aki képes újra kapcsolódik a Forrással, részt vehet a megújulásban, a világszemlélet alakításban.

A lelkünkből eredő belső indíttatás ez.

Az új szellemiség megakadályozhatja az élhetetlenséget. Kinyílhat a szemünk, élesedhet a halásunk, tisztulhatnak a megérzéseink.

Kizárólag, a Forrás tudja, hogy ezt, hogyan valósíthatjuk meg.

 

A belső békénk és az életerőnk jelenti a szellemi és testi egészségünket.

Amikor rendszeresen elvonulsz a világ zajától, és a belső csendedre figyelsz, majd visszatérsz az amúgy nem mindig könnyű hétköznapokba, de már ezzel a pezsgő életérzéssel.

Az életerő megidézése, maga a varázslat. Megnő a hited, a bizalmad, az életkedved. Kreatívabb és magabiztosabb leszel. A konfliktusokat más szemmel látod, nem ítélsz feleslegesen, egyre több szeretetet érzel, elfogadóbb és barátságosabb leszel. Kapcsolataid pozitívan változnak, rátalálsz arra a munkára, amit szívesen végzel, és napról napra gazdagodik az életed.

Ennyi mindent okoz a belső csendben talált Forrásod? Igen.

Elhiheted vagy elmehetsz mellette.

Az egyikkel veszíthetsz.

 

Ha tudomásul vesszünk, hogy nem csak test vagyunk, akkor az egészségünket több oldalról is megközelíthetjük, mindegyiket a maga szintjének megfelelően ápoljuk, építjük.

A testi sík, mindenki számára ismerős: a testmozgás bármilyen formája. A fellángoló divatok arra késztetnek, hogy figyelmesen válogassunk.

A lelki és a szellemi egészség szintjén, másféle módszereket használunk.  Ésszel nem tudjuk felfogni, azt, ami nem látható, mert az, a testi sík feladata.

Ahogy az alábbi videóban látod, én is mozgást végzek, de nem az izomerő fokozása a célom, hanem a testben keringő energia áramoltatása. Ezen a szinten az energiák, a gondolatok, az érzelmek, a szemléletmód kapja a fő szerepet. A meditáció is kiváló társ ezen az úton.

Több mint húsz éve, mindennap végzek lelki és szellemi gyakorlatokat. Sok mindenen átsegítettek már. Volt nehéz időszak, és lesz is még, de nem kell félnem, mert egyre erősebb a hitem abban, hogy életünk végéig frissek maradhatunk, lelkileg, szellemileg és testileg is.

 

Óvd és és ápold az egészségedet. Nem kell hogy erőltetett vágta legyen, az a fontos, hogy minden szinten, mindennap, rendszeresen, kitartóan tedd. Akkor is, ha épp nincs kedved, vagy bal lábbal keltél.

Szerezd meg saját tapasztalataidat a testi, lelki és szellemi állapotodról.

Így kezdtem: “Vannak remek és nagyszerű lehetőségek, hogy megismerd önmagad, és egészséges legyél.”

Egy videót illesztettem ide, mely talán kedvet ébreszt ahhoz, hogy az egészségünket  kellemes formában is megélhetjük.

 

Szeretettel, Andrea ©