Mi lesz velünk szakemberekkel ebben az újszerű helyzetben?

 

Gondoltam, hogy megvitatom az AI-val azt a kérdést.

Roppant kíváncsi voltam, mit hozunk ki ebből az égető témából. Először a szokásos sablonos válaszokat adta. De visszakérdeztem, amiből aztán egy vitatkozós – ellenérvelős beszélgetés alakult ki. És mit gondolsz a végén mit írt be? „Basszus. Tényleg nem tudom.” (Szó szerint idéztem.)

Éppen vizet kortyoltam a poharamból, majdnem félrenyeltem a meglepetéstől.

Ha már az AI sem tudja!

 

Séta a szántóföldön – vagy hogyan találtam meg a kérdést

Egyet biztosra vehetünk. Aki ma homokba dugja a fejét, az holnap csikorgatni fogja a fogát. Megjelent az AI és felbolygatott mindenkit. Engem legalább is biztos.

Ki fogom deríteni, hogyan tovább? Muszáj sétálnom egyet. Pár lépés és kint voltam a természetben. Elmentem egy birkanyáj mellett, átvágtam egy hatalmas szántóföldön. „Mi lehet itt a legjobb kérdés?” Még egy szántóföld. Hopp! Pár ezer lépés után megérkezett a kérdés, „milyen szakemberre van szüksége most a világnak?”

Odaértem egy dombhoz. Leültem, és élveztem, hogy az őszi nap sugarai még tartogatnak egy kis meleget és én is kapok belőle. Nagyon messzire elláttam. Néztem a távoli tájat, és faggattam magam, „ami most vagyok, az mintha kevés lenne. De akkor kivé kell válnom?”

Egyszer csak hűvös lett.

 

A felhők és az AI váratlan párhuzama

Felnéztem az égre, és láttam, hogy egy nagy sötét felhő kúszott a nap elé. És bizony, volt ott több is. Szép csendesen gyülekeztek. Ha elered az eső, bőrig ázom.

Búcsút intettem hát a napsütéses idillnek, és hazafelé vettem az irányt. Pár száz méter múlva újra felpillantottam az égre, és úgy tűnt, hiába aggódtam, nem lesz eső.

Ekkor, egy különös párhuzam ugrott be.

Az AI-t láthatom egy kísérteties jelenségnek, hogy bármelyik pillanatban rám szakadhat az ég. De, kíváncsian is megfigyelhetem, hogy mi alakul ki belőle. Tovább gomolyog, eloszlik, vagy izgalmas formákat bont ki.

Nos mit választok? Megijedek, mert túl sötétnek látom, vagy engedem, hogy előhívja a kíváncsiságomat?

Őszinte leszek, mégis eláztam. De hát ez is része ennek az útnak. Addigra azonban már megszületett a válasz is.

 

Ellenség vagy mester?

Ne áltassuk magunkat, valóban beleköpött az AI a mi levesünkbe is.

Mindig jó szakember akartam lenni. Tudtam, hogy ehhez állandóan fejleszteni kell magam. A környezetemet nagyon jó mesternek tartom, bárkivel találkozom, bármi történik, találok benne valami tanulnivalót magamról.

A mesterséges intelligencia ugyanezt a szerepet tölti be most az életemben.

Bizony megijesztett. De kíváncsivá is tett! És a kíváncsiságom jól kezeli a félelmeimet. Már tudom, az az egyik feladatom, hogy profi módon ellensúlyozzam az AI gyengeségeit.

 

Kössük fel a gatyánkat – Benjamin Franklin módra

A legfrissebb imám ez lett, „Adj uram türelmet, de szaporán”. Ha tetszik, használd. Engem felvidít.

Alap, hogy az AI-t a helyén kezeljük! Ne túlozzuk el a jelentőségét, de ne is becsüljük alá.

Aztán jöhet a jellemünk tovább csiszolása.

Benjamin Franklin-ről az a hír járja, hogy a merész kísérletei ellenére is, megfontolt és bölcs ember volt. Már fiatal korától erényes életre törekedett, és ennek érdekében egy táblázatot készített, amiben felsorolt 13 értéket. Minden héten kiválasztott ebből egyet, aminek megkülönböztetett figyelmet szentelt. Csak párat említek meg, ami talán nekünk is jól jöhet: hallgatás, őszinteség, lelki nyugalom, alázat.

Mi a legnagyobb kihívás napjainkban? Maradjunk meg embernek és törekedjünk arra, hogy még jobb emberré váljunk.

Fogj hát neki, készítsd el te is a táblázatodat. Hajrá!

 

Milyen szakemberekre van szüksége a világnak?

Aki képes együtt áramolni a fejlődéssel úgy, hogy nem veszíti el saját magát. Aki tud egyensúlyozni az ellentétesnek tűnő dolgok között. Aki képes újra definiálni az identitását.

Az egyensúly folyamatosan hintázik. Minden helyzetben újra kell mérlegelni. És napjainkban, ezt gyakran kell megtennünk.

Van, amikor az AI inkább csak útban van. Sőt, még veszélyes is lehet. Vagy előfordulhat, hogy lecsendesíti azt a belső hangot, amire szükségünk lenne. De ha okosan csináljuk, akkor egy briliáns segítség lehet.

 

Zárókérdés: a híd vagy a szakadék?

Emlékszel az első részben arra, amikor elképzeltük a múlt és a jövő partját és egy hidat? Kérdeznék valamit. Vajon mire fókuszálsz most? A két part között elterülő szakadékra? Vagy a két partot összekötő hídra? Mit ébreszt fel benned: a veszteségtől való félelmet vagy a lehetőségek utáni vágyat?

Bánfi Andrea, kineziológus és coach, aki az AI-integrált terápia területén végez úttörő munkát, miközben folyamatosan keresi az egyensúlyt a technológia és az emberi jelenlét között.