Kiültem a diófa alá, hogy ott írjak és szőjem a gondolataim fonalát, de valami mindig elcsalta a figyelmemet, és képtelen voltam koncentrálni.

Vidáman füttyentgettek a rigók, felettem repkedett egy galambcsapat, a közeli fán a harkály kopácsolt, csiklandoztak a rám mászó hangyák. Még a macska is megjelent, és számára mi sem volt természetesebb, beletelepedett az ölembe.

Nagyon morbid, ha azt mondom, hogy így nem lehet dolgozni.

 

Ekkor félretettem a laptopomat, és miközben a macskát simogattam, azon morfondíroztam, vajon mennyire tudnak kibillenteni a külső dolgok. Be kell valljam, hogy sokszor.

Mindig is nehezen ment, hogy egy dologra koncentráljak, állandóan kattog az agyam. Az az elmélet sajnos megdőlt, hogy a nők tudnak ezer felé figyelni. Ez, egész egyszerűen nem igaz.

Haragudhatok a macskára, de ő tehet róla a legkevésbé, ha zavar.

Azt már tudtam, hogy eldönthetem, hogy mire figyelek, és hogy a jelenben maradok. Ez az egyetlen hely, ahol teljessé válik az, amit csinálok.

Mivel dolgom van, a jelen a legfontosabb most. Csak a feladatom gondolataira és érzéseire figyelek…

Hát akkor kezdjük… Fejemet nekitámasztom a diófa törzsének, lehunyom a szemem. A macska dorombol, a madarak énekelnek, a hangya a karomon sétál… még mindig…

Lassan és mélyeket lélegzem… csak a lélegzetemre figyelek… Ellazulok és magam elé képzelem azt, amivel az elkövetkező órákban foglalkozom majd …

Nem tudom mennyi idő telt el, de mintha eltűnt volna környezetem, már járnak is az ujjaim a billentyűzeten. Úgy szárnyalnak a gondolataim, hogy nem győzöm írni.

Beleolvadtam a természetesbe… Alkotok és képzelődök…

Igaz, hogy a lábam kicsit elgémberedett, legközelebb megkönnyítem a dolgomat egy székkel.

A madarak csicseregnek, a cica már elsompolygott, és a hangyák? Ki tudja…

∗

Legyen ez a Te időd, készíts egy finom kávét, vagy egy teát, és lépj be a Montázs Blog világába. Olvasgass kedvedre. Találj rá arra a gondolatra, ami bíztat, megerősít valamiben, vagy egyszerűen csak megnyugtat. Ha tetszik, akkor add tovább, és vidd hírét.
Tarts velem. #montázsblog, 

∗