A posztjaink alatt megjelenő hozzászólások nem mindig kedvünkre valók. Van, hogy ellentmondó a vélemény, vagy belekapaszkodott az egyik mondatunkba, és kifejt valamit, ami nem tetszik nekünk.
Mit teszünk ilyenkor?
Nyugodtak maradunk, mert ez is csak egy meglátás, és nem címkézzük fel jónak vagy rossznak? Ha megráncigált pár érzelmi szálat bennünk, akkor rosszul érezzük magunkat? Amikor kibillent egy kritika, akkor a környezet szavaitól válunk értékessé vagy értéktelenné. Pedig nem a másik ember véleménye határoz meg bennünket!
Emberek vagyunk, tele érzelemmel. Teljesen rendben van, ha rosszul esik egy negatív kritika. Óriási stresszt okoz, ha nem felelünk meg a környezetünknek. Ez egy ősi beidegződés.
Épp ezért figyeljünk arra, hogy mennyi időt adunk ennek az érzelemnek? Hagyjuk-e, hogy elrontsa az esténket, a napunkat, vagy akár a hetünket is? Megengedjük-e, hogy beleszóljon ez a hangulat a kapcsolatainkba, döntéseinkbe vagy bármibe?
Ha úgy teszünk, mintha nem érdekelne, és besöpörjük a szőnyeg alá, attól még jöhet még egy, aztán még egy és még egy állásfoglalás… És akkor kiömlik az egész trutyi.
Letilthatjuk és törölhetjük.
De ha az önismeret útját járjuk, akkor választhatunk egy másik megoldást.
Nem is olyan régen rájöttem, hogy a közösségi oldalak kiváló lehetőség az egyéniségünk fejlesztéséhez.
Aki ezt az utat választja, két féle módon teszi. Felszínesen vagy őszintén.
Az elsőnél addig hazudik önmagának, amíg észre nem veszi. Ez nem fáj, és hangos az olyan kijelentésektől, hogy „önismeretet tanulok”. Időpocsékolás és csalódás a következmény.
A másik azonban nehéz és tele van sötét szakadékokkal. A viszontagságok célja a kiforrott, és magabiztos emberré válás. Hosszú az út, de ha jól csináljuk, nagyon megéri.
Mint a vállalkozások, és úgy általában az üzleti élet. Amibe komolyan energiát fektetünk, előhozza a teljes potenciálunkat.
Az őszinteség és a nyitottság fontos a szembenézéshez.
Ami megpöccinti az érzelmi nyomógombunkat, az jelent valamit. Ha ott megállunk és vizsgálódunk, rájöhetünk, hogy miért verte ki a biztosítékot. Ha elismerjük, hogy megbillentette a magabiztosságunkat, az egy nagyszerű felfedezés! Máris nekifoghatunk, hogy változtassunk ezen, Fantasztikus érzés beismerni, ha valamivel nem tudunk jól bánni. Nem az számít, ami történik, hanem az, hogy mit kezdünk az adott helyzettel.
Amikor elhatárolódunk azoktól, akiknek más a meggyőződésük, könnyen megállhat a fejlődés. Jelentős változást az ellentétek világában érünk el.
Ezzel azt is hangsúlyozom, hogy a határainkért mi felelünk. Szét kell tudnunk választani a kártékony, lehúzó energiát attól a lehetőségtől, ami fejlődést kínál számunkra.
Ha úgy érzed, hogy nehezen viseled a közösségi felületek kritikáit, keress meg, hogy átadhassam azokat az eszközöket, amivel kivédheted ezeket a lehúzó energiákat!