Ólomcsizma helyett
Gondolatmozdító, Szókimondó

Ólomcsizma helyett

„Jó lenne megismerni önmagamat!

Mindenkiben belső vágyként és késztetésként él ez a gondolat.

Mielőtt azonban léphenténk, egy nagy fal állja el az utat. Olyan fal, ami az útkereső előtt jelenik meg.

6 betűből és egy nagy kérdőjelből áll: „HOGYAN?”

Erős ellentétekből álló folyamat vár ránk, ami egy részt igen szelíd, másrészt feltűnően szigorú is.

Ez a kettősség csapdája leláncolja a lábadat, mintha ólomcsizma lenne rajtad.

A barikád azonban nem a végét, hanem a kezdetét jelenti bárminek, mindennek.

A szelídség, az, ahogyan bánsz magaddal ezen az úton, a szigorúság pedig az a hajsza, amit követelsz magadtól azért, hogy ne hagyd abba.

 

Ennek az útnak az elején megérkezhet az a pillanat is, amikor felkiáltasz végre, hogy „ideje megharcolni a saját csatáimat és megnyerni őket.” Ez ad erőt!

Bátorság kell ahhoz, hogy megismerd önmagadat.

Bátorság kell ahhoz, hogy változtass.

Könnyen hazudunk magunknak, ha nem akarunk látni, hallani, érezni. Ez önbecsapás, és az marad életünk végéig…

 

A változtatás, bátor, tettre kész és kitartó munkával visz egyre közelebb önmagadhoz.

Néha távolodj el, hogy a „nemtörődömség” birodalmába lépve, megértsd, a befelé figyelést.

Néha vonulj el az egónak kikiáltott világba, hogy tisztán lásd, mit jelent önmagadat kiszolgálni.

Időnként lépj ki az elvárások zajából, hogy odafigyelhess arra is, ami belülről súgja meg, hogy mit tegyél.

Sok utazásra indulsz el, sokszor mész neki a komfortzónádnak, és még többször pattansz vissza. Zord terep ez. Nagyon nehéz, fájdalmas, mert az összes gyengeséged szembejön, amivel addig nem foglalkoztál.

 

De törj keresztül rajta! Legyél saját magad vezére, vedd fel a kesztyűt, nézz farkasszemet azzal a határral!

Mert ott lesz!

Azért tedd meg, hogy az eléldegélés unalmas, átlagos téveszméje helyett, végre erőtől duzzadó életet élj!

Bánfi Andrea ©