Miért?
Gondolatmozdító

Miért?

Miért nem tudunk önmagunk lenni, miért kevés az önbizalmunk, miért megy nehezen a változás, miért akad el az élet ugyanazon a ponton, miért félünk, miért zavar, amikor mások véleményt mondanak rólunk, miért nem tudunk valamit megtenni, miért bánunk meg dolgokat, miért döntünk olyan nehezen, miért, miért, miért?

Sok kérdés érkezik hozzám, de van az úgy, hogy nem is mindig érdekel bennünket a válasz… Miért?

A felmerülő konfliktussal nehéz szembenézni, mert rávilágít a valóra. Arra, hogy amikor van egy probléma, azt meg kell oldanunk, különben továbbra is egyhelyben topogunk. Semmi sem fog változni.

A konfliktus azt jelenti, hogy itt az ideje körülnézni meglévő erőforrások után. És általában itt akad el a tű, mert, vagy egyáltalán nem ismerjük magunkat, vagy nagyon keveset tudunk arról, akivel napi 24 órán át egy bőrben feszítünk.

Ha nem tudod, mire vagy képes, akkor neki se kezdesz. Hány elszalasztott lehetőség…

Ha tudod, hogy van ott még tartalék, akkor nagy az esély, hogy elindulj.

Mindenkiben van rejtett tudás, és képesség.

Hozd meg a döntést, hogy igen, akarsz valamit magadtól. Legyen vágyad, elképzelésed arról, akivé válni szeretnél. Nem lehet csak úgy beleszaladni a vakvilágba, hogy majd lesz valami, mert abból ritkán sül ki értelmes dolog. Akarj határozottabb lenni, boldogabban élni, szabadabban lélegezni, kreatívabban tenni-venni, ha épp ezek hiányoznak.

Az is lehet, hogy segítségre van szükséged. Miért olyan nehéz ez? A segítségkérést valaki egyszer beletette egy olyan skatulyába, amire az van írva, hogy „gyengeség”. Te is ezt hiszed? Én ezt felülírtam, mert nem igaz. Egyszerűen hazugság.

Akinek van esze, az igen is kér segítséget. Napjainkban az idő gyorsabban rohan, mint valaha. Ha van valaki, aki jobban ért a dolgokhoz, akkor miért ne kérjem a segítségét? Miért ne gyorsítsam meg a változásomat?

Vagy félsz a változástól, és inkább halogatsz? Ezt sokan tesszük így. Nos, akkor a segítség mellé, még bátorságra is szükséged van. És arra, hogy átírd a fejedben lévő, elavult és nem működő elveket. Például azt, hogy gyenge vagy, hogy nem érsz semmit, hogy képtelen vagy erre-arra… Mert ez sem igaz!

Túl sok manapság az „oldd meg magad”, „te is képes vagy rá”. Emiatt csak próbálkozunk és próbálkozunk, és nem megy. Hát azért nem, mert tényleg nem értesz hozzá. Igen, még magadhoz sem, mert azt is tanulni kell. De ha folyton azt hallod, hogy „nem kell neked ehhez senki, önmagadat Te ismered a legjobban”, akkor nagy a baj, mert hat rád. Nem gond. Vedd észre és máris tovább léphetsz.

A döntés után cselekedni kell. Nem próbálkozni, vagy úgy tenni, mintha! Hanem tenni, lépni, beleállni a helyzetbe.

Ez nagy harc. De ha meg akarunk mérkőzni az ellenséggel, muszáj bevállalni, mert különben ő irányít. Gondolok arra, amikor benne maradunk egy méltatlan helyzetben, kihagyjuk a vizsgát, nem tanulunk meg autót vezetni, rajzolni, úszni, pedig mennyire akarjuk. Inkább legyintünk, és elfordulunk.

Azt mondják, hogy amikor majd visszatekintesz az életedre, nem azt bánod majd, hogy megtettél valamit, de nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna, hanem az, hogy nem tetted meg…

Lehet, hogy így igaz, én el tudom képzelni.

Mint ez a kis virág a képen. Ha nem veselkedik neki… De, élni akart!

Bánfi Andrea ©