Márti sokkal jobban van.
Az iskolában felszabadult, már nem foglalkozik azzal, hogy elkap betegségeket. Reggelente még néha megkérdezi, hogy minden rendben van e vele, de napközben már felszabadultan játszik, gyűjti a piros pontokat. Mai napon önszántából versmondó versenyre megy és egyedül jár haza az iskolából.
A kövecskék mindig ott vannak a táskában. Azt soha nem veszi ki. Nem beszél róla, de ott kell lenniük.
Igyekszem vele több időt foglalkozni, ami nem az idő hosszúságában, hanem minőségében érthető. Tartottunk csajos napot, amikor csak ketten kirándultunk egyet a városban, nem rohantunk sehova (hazafelé még a vonatot is lekéstük:-).
Nagyon köszönök Neked mindent. Azt hiszem, hogy most rendben vagyunk.
Köszönöm a segítséget!!
Üdvözlettel: Dobos Éva (Márti anyukája)