Jó ez így
Gondolatmozdító

Jó ez így

Beszélgettem egy hölggyel, aki elmesélte, hogy mostanában kedvetlenebb, mint általában lenni szokott. Éppen közeledett a karácsony, ezért erről beszélgettünk. Azt mondta, alig várja, hogy jöjjenek a gyermekei és a családjuk. Bólintottam. Pár perc múlva azonban megkérdeztem, milyen lenne az a karácsony, amit a vágyai szerint alakíthatna? Azonnal rávágta, hogy a párjával lenne kettesben, és a gyerekei másnap jönnének…

Megkérdeztem, hogy ezt miért nem beszélik meg, azt felelte, „jó ez így”…

Ő az a tipikus asszony, akinek a családdal való törődés mindennél fontosabb. És ezzel nincs is egyedül!

Hamarosan viccelődni kezdtünk egymással.

“Ez úgy szokott lenni, hogy leülök, mert épp nincs tennivalóm, és csak nézek ki a fejemből, „jaj, menni kéne mosogatni”…

„Mi az hogy CSAK zenét hallgatok, és nem csinálok közben semmi hasznosat”…

„Nyugodj már le, szólok magamra… de már jár a lábam, tiszta hiperaktívnak érzem magam”…

„Te jó ég, semmi dolgom, ebbe bele lehet őrülni… gyorsan sütök valamit”…

Már mozdulok, de magamra kiáltok „ül!”

„Nem bírom a tétlenséget, annyira haszontalannak érzem magam, hogy az már elviselhetetlen….”

(Ha magadra ismertél, az csak a véletlen műve lehet)

Dülöngéltünk a nevetéstől. „Jaj, ne is folytasd, pontosan így történik. Lehet ezzel valamit kezdeni?”

Személben ott bújkált az előző hangulat vidámsága, de már felütötte fejét a kétkedés is…

Nos, az a nagy helyzet, hogy amikor megjelenik a jól berozsdásodott másik énünk, akkor lustának, tétlennek és abszolút értéktelennek érezzük magunkat…

A régi világban, aszerint értékeltek egy nőt, hogy mennyire gondoskodó és házias.

Nagyon megtanultuk, hogyan legyünk szolgálatkészek.

Azt nem, hogyan lazítsunk.

Arra vajon gondoltunk már, hogy amikor “nem csinálunk semmi hasznosat“, akkor teszünk a legtöbbet – önmagunkért?

Eljött az idő, amikor rá kell nézni a naptárra, és tudomásul venni, hogy változott a világ, és változtak a szereposztások.

Hahó, bizony, már 2017-et írunk!

Bánfi Andrea ©