Fotel vagy edzőterem?
Gondolatmozdító

Fotel vagy edzőterem?

Az élet olyan, amilyen.

Jól jönne időnként valaki aki megteszi helyettünk, vagy valamilyen feloldozás, áldozat, vagy bármi, ami majd megment bennünket, pont akkor, amikor kell…

Mekkora durranás lenne!

Vágyunk a kényelemre, a könnyűre, a nehézségeket el akarjuk kerülni, nem szeretjük a konfliktusokat, mert túl sok feszültséget generál.

 

Buli, fiatalság, szépség, lazaság, vágyak, dollármilliók, függetlenség, luxus… Egy csapásra, gyorsan, kevés erőbedobással. Felhőtlen, boldog élet.

Persze hogy ezt akarjuk, de hiszünk abban, hogy létezik ilyen világ?

Ma, vonjunk meg magunktól valamit, azért, hogy a holnap jobb legyen?! 

Nehéz felállni a fotelból, hogy lemenjünk az edzőterembe, erős akarat kell ahhoz, hogy letegyük a cigarettát, az egészségért, időt és pénzt kéne fektetni egy terápiába, hogy később élhetőbb életet élhessünk.

 

Annyira távol van a holnap!

Most élünk! A holnapot nem ismerjük, ki tudja, érdemes-e érte küzdeni?

 

Cserélde fel, a ma kényelmetlenségét, egy boldog jövőre… Megéri, mert nagyon kifizetődő!

Vállaljuk be a nehéz helyzeteket, ami alaposan megdolgoztat, és ami többet követel, mint amit bele akarnánk tenni!

Erőltessük meg magunkat, és igen, szedjük össze minden erőnket!

Talán, még a régi meggyőződéseinkre is nyomást is kéne gyakorolni …

 

A barlang, az őseink helye volt. Nélkülözött, menekült, támadott, küzdött, akár erőn felül is az életéért. Ha nem így lett volna, akkor most nem ülhetnénk a kényelmes karosszékünkben, kezünkben a mobil telefonunkkal.

Amit az ősember tett évmilliókkal ezelőtt, azt ma úgy hívják, hogy kilép a komfortzónából.

 

A fejlődés, kényelmes életet teremtett, és ha nem vagyunk óvatosak, lassan, de biztosan, a lekvár főzi be a nagymamát. A folyamat már elkezdődött, a túlfűtött, egyszerűségre vágyódás mindent elsöpör…

Valóban így akarunk élni? Házhoz hozzuk a kinti világot? Ne kelljen mozdulni semmiért? És mindent, rögtön, de azonnal? Hagyjuk, hogy behabzsoljon az ösztönös kényelem?

Mi lesz a személyes találkozásokkal, a valódi érintésekkel, a beszélgetésekkel, amikor belenézhetünk egymás szemébe?

Felülírjuk az emberi élet alapvető szükségleteit?

Felülírhatjuk?

És vajon érdemes megtennünk?

Talán itt az ideje átgondolni, hogyan lépjünk ki a komfortzónánkból! Nem mint az ősember, hanem mint egy mai, fejlődni vágyó ember.

Igazán, akkor élhetünk, ha próbára tesszük az akaraterőnket, és körülnézünk, hol van a fal, amit le kell döntenünk?

Aztán gyerünk, döntsük is le!

Bánfi Andrea ©