Barion Pixel
Hívj fel! +36302442251
Te még mindig egyedül vagy?

Valahogy akartam is, meg nem is.

Sodródtam. Ez nagyon kényelmes tud lenni. Néha nagyon sajnáltam magam, főleg mikor az ismerősökkel összefutottam és sajnálkoztak, “jaj te még mindig egyedül? Pedig…”

Legbelül éreztem, tudtam hogy ezt én sem szeretem, de mit tehetek? Az élet más területein amit elképzeltem, mindent meg tudtam valósítani, a sérelmeimből igyekeztem előnyt kovácsolni, de párkapcsolat terén valahogy vegetáltam.

Lázas facebookozás közben rátaláltam egy éppen nekem szóló cikkre: “Sikeres párkapcsolat”… Elhatároztam én is beszélek Andival.

Jól döntöttem.

Hamar átlátta a helyzetet. Két nagyon fontos kérdésre világított rá: szeretnéd egyáltalán, hogy valaki nap mint nap ott legyen melletted? Ízlelgesd a gondolatot! Mert ugye tudod, hogy a jelenlegi férfiak neked csak fél megoldások! Jó ez neked?

Megfogadtam a jó tanácsot és egyre többet foglalkoztam ezzel a két gondolattal. Mikor felébredtem ránéztem a frissen vasalt, érintetlen ágyneműre. Nem, ez nem jó nekem! Igaza van az Andinak….

Szépen lassan átértékeltem az elképzeléseimet. Felismertem, hogy számomra mi a legfontosabb.

Tulajdonképpen mit is szeretnék?  Mindig arra törekedtem eddig, hogy szebbé, jobbá, tartalmasabbá tegyem az életünket, környezetünket, most is ezt szeretném, de együttes erővel közösen. A fél megoldás ehhez kevés. Én az egészet keresem, akivel ketten együtt közös egységet tudunk alkotni. Megtaláltam. Tudom a pillantásából, a tekintetéből, hogy Ő ebben partner. Szeretem ha mellettem ébred.

Ehhez szükségem volt egy őszinte, kedves segítségre! Csak egy mondat, egy megválaszolatlan kérdés, egy mélyen ülő gondolat.

Ezt tudta Andi felszínre hozni. Köszönöm.

További sok sikert a munkádban! Ili

És a történet folytódik…

Az idő halad, és nem mindig tudom, hogy aki volt nálam kineziológia & coaching konzultáción, mi történik vele, hogyan alakul az élete.

Nagy örömömre azonban van, aki egy kis idő múlva egyszer csak ír egy levelet.

Így történt ez idén, május közepén is. A szokásos heti hírlevelemre érkezett a következő email.

“Nagyon sok szeretettel gondolok Rád! Nekem annyira hiteles vagy! Szeretném, ha az elsők között tudnád meg, hogy június 30-án lesz az esküvőm. Hosszú “sodródás” után, a Te segítségeddel megtaláltam, akit kerestem, alig pár hónappal a találkozásunk után. Több mint egy éve megszűnt a munkahelyem, így csak nekem volt nagy dilemma –  páromnak nem volt kérdés –  merre, hogyan tovább? Úgy gondolom jól döntöttem, hogy leköltöztem Szegedre, dolgozom, sikeres párkapcsolatban élek és nyugodtan mondhatom, boldog vagyok.

Soha nem felejtem el a segítséged és nagyon köszönöm!

Amint ígértem, küldök fotókat Neked az esküvőnkről. Hálásan köszönöm, hogy nem hagytál sodródni, hogy segítettél elindítani ezen az úton. Szeretettel üdvözöllek: Szokol-Kossela Ili​

És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő ​társat, hozzá illőt.” (1Móz 2,18)”

 

Szívből gratulálok ehhez a szép úthoz, kívánom, hogy legyél nagyon boldog Ili!