Enyém volt a világ!
Vélemények

Enyém volt a világ!

Azon a napon tényleg Enyém volt a világ: meg volt minden, esküvő, férj, lakás (na jó felújítás alatt egy rom halmaz, de volt J), és a kártyavár szépen épült.

Aztán robbant valami…

Megcsalt, Mást Szeret, de nincs baj, még tartom a kártyavárat… még hiszem, hogy tartanom kell…

Mindent megpróbáltam, amit csak lehetett… de hiába, már más van a szemében, ez nem Ő….

A legutolsó próbálkozás, – hogy fikarcnyi kétség se maradjon bennem, hogy tuti biztosra mindent megtettem -, jöjjön a párterápia. Mindenki tudta már az első alkalom után, mi fog történni. Én is, de hát ezt, nem mindig vesszük észre, nem akarjuk észrevenni…

Aztán a kártyavár végleg összedőlt!

Minden mi voltam, eltűnt addigra, egy hosszú és fájdalmas időszakot hátrahagyva maga után.

A második beszélgetésre már egyedül érkeztem, mert éreztem, hogy kell a segítség, hogy a háborgó lelkem megpihenhessen.

Használt! Nem úgy, hogy megmondta volna, hogy mit, hogyan csináljak, egyszerűen csak kérdezett: „oké, oké, de mi van, ha a másik oldalról nézzük ezt meg: nem az, hogy mit veszítettél, hanem mit nyertél?” Feloldódtak bennem olyan részek, melyekről nem is tudtam, hogy ott vannak, vagy sebet hagytak, pedig ott voltak. Én magam mondtam ki ezeket.

Döbbenet! Elkezdődött a gondolkozás, a bontás és építkezés, és éreztem, hogy kezdek megnyílni a világ és Magam felé.

A csillogás újra indult, vagy talán először? Ki tudja… De Én, végre én voltam! Éreztem, hogy élek és boldog vagyok, most már magam miatt.

Itt tartok!

 

És, hogy miért most írom ezt le?!

Mert higgyétek el, azok a tanítások, a gondolkodás és látásmód, amit a Andreától kaptam, megmaradnak, beégnek és bekapcsolnak, amikor kell. Ott és akkor, amikor arra a legnagyobb szükségünk van!

Aztán igen, van, hogy ismét egy sűrű sötét rengetegben érzem magam, ahol nem látok az orromnál sem tovább, amikor rossz, fáj, és még félek, is… De tudom, hogy ebből is tanulni lehet, ezért sokkal könnyebb átélni.

Az újabb találkozáson aztán rádöbbentem, hogy pontosan mit is jelent számomra az elengedés, aztán megtudtam azt is, hogy az igazi szabadság az, amikor elfogadom önmagamat annak, aki vagyok!

(Kinga)